Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

felsorolása is teljesen hiányzik, de még a várakra és városokra nézve sem kapta meg BÉL a „Pro Memoria"-jáb an (zalamegyei kézirata viégén) kért kiegészítéseket. Ép ezért az A) Függelékben megkíséreljük ennek pótlását adni az ürsz. Levéltárban talált 1700 körüli birtokösszeírások, az 1715—1720-i népszámlálás, a veszprémi káptalan beiktatási okmányjegyzéke (LUKCSICS Pál: A veszprémi káptalan levéltára. Levéltári Közi. 1930), valamint egy 1772-i és egy 1787. évi kéziratos helységnévtár (Connotatio locorum populosorum) alapján. A „Notitia" történetileg képzett olvasó számára sok újat nem tartalmaz, mert a magyar történetkutatás a BÉL ideje előtti korokról sokkal többet tudott felderíteni, mint amennyiről a BÉL által idézett kútfők megemlékezhettek. Az adatszolgáltatásnak — BÉL hibáján kívüli — fogyatkozásai magyarázzák, hogy sok vonatkozásban, pl. népesedés, állatállomány, termények, talajminőség dolgában is több helyen csak általános, határozatlan megállapításokkal találkozunk, ahol BÉL MÁTYÁS pontos, számszerű adatokat kívánt volna szolgáltatni. De annál nagyobb figyelmet érdemel az a gondos, teljességre törekvő konstruktív vizsgálati módszer s a szempontok gazdagsága, melyeket BÉL —- a hallei és lipcsei államismereti iskola tanítványa — a korabeli „fizikai és politikai" állapotok rajzánál szem előtt tartott, s nem lehet csodálkozás nélkül konstatálni, milyen korát meghaladóan fejlett érzéket és érdeklődést árul el BÉL a gazdaságtörténeti, néprajzi és — ha szabad e szavakat használni — népjóléti, sőt társadalompolitikai vonatkozások iránt is. BÉL egész előadásán, a belőle kitetsző életszemléleten s az emberekről és viszonyokról való felfogásán nemcsak a pietizmus, hanem már a felvilágosodás előszele is érezhető: kivált a nép, jelesen a falusi nép (agrestes) boldogulásának előmozdítására törekvés még a tudományos vizsgálódás útján is. Abból a szempontból vizsgálja a nép foglalkozását és szokásait, hogy megállapíthassa: jólétben élnek-e vagy nyomorúságban; mindig az érdekli, hogy a valóságos, megfigyelt életmód miként viszonylik az eszményül választott életformához. Sok helyen ad kifejezést szelid elképedésének a parasztok szegénységén, a termények potom olcsóságán, a birtokmegoszlás aránytalanságán. Lépten-nyomon olvassuk kissé papírszagú tanácsait, miként kellene okszerűbben gazdálkodni (rusticandi modus), termelni, pincét kezelni, egészségesebben lakozni, egyáltalán a külföldön tapasztalt mintára szeretné a török háborúktól megnyomorított, a felsőbb osztályoktól elhanyagolt, társadalmi fejlődésében visszamaradt magyari életet, de különöskép a paraszti sorsot megjavítani. Önkénytelenül az ő szellemi gyermeke, az ő tanítványaitól nevelt TESSEDIK SÁMUEL jut az olvasó eszébe, a félszázaddal utóbb megjelent „A parasztember Magyarországon" („Der Landmann in Ungarn, wie er ist und wie er sein soll", 1784) c. művével, a magyar felvilágosodás és a népjóléti törekvések jellegzetes termékével. SZEKFÜ szerint „BÉL M. talán a legelső haladó magyar, aki elégedetlen hazája majdnem minden belső viszonyával és