Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

azokat a haladottabb külföld mintájára akarja reformálni". (Magy. Tört. V. 16.) Emellett a természeti viszonyok rajzában is mindig figyelmet fordít a föld, a víz és az ember állandó kölcsönhatásaira: az utakra, hajózásra, a közlekedés és árucsere lehetőségeire, a vízimalmokra, a vadvizek ártalmaira. A török háborúk ós a szabadságharcok utáni Magyarország elvadult vízrajzi állapotáról BÉL MÁTYÁS adatai és térképvázlatai után nagyjában elég világos képet tudunk alkotni. (V. ö. ilyen tárgyú tanulmányomat a Vízügyi Közi. 1941. évf.-ában.) A „Notitia" megjelent köteteiről a lipcsei tudós társaság „Acta eruditorum"-ja magasztalással emlékszik meg, kiemelvén a mű tartalmi bőségét, a felhasznált emlékek, források, írók nagy számát, a mesék elutasításában nyilvánuló kritikai elmeélt (acumen criticum) és a nyelvezet ragyogó eleganciáját. A tudós piarista HORÁNYI ELEK az ő „Memoria Hungarorumijában (1775) még nagyobb elismeréssel ismerteti az ev. prédikátor élete művét, mint a ref. BOD PÉTER az ő „Magyar Athénás"-ában (1766). Hogy milyen nagy haladást jelentett Bél módszere a honismertetés terén, azt csak az tudja kellőkép értékelni, aki ismeri azokat az ú. n. topográfiai munkákat, amelyek röviddel a „Notitia" szerkesztése előtt, sőt még évtizedekkel az első 5 kötet kiadása után is hazánkról napvilágot láttak. DILi.iCH (Ung. Chronica, darinnen ordentliche Beschreibung stb. Cassel, 1660), ZEILLER (Neue Beschr. des K.-reichs Ungarn. Neu verlegt v. J. Beza. 1664), az erdélyi KREKWITZ (Beschr. des Kr. Hungarn. Frankfurt, 1685), Balth. HAN (Alt-u. Neu-Pannonia od. Beschr. des Kr. Hungarn. Nürnberg, 1686) és más külföldieknek a XVII. sz. folyamán írt leírásai Magyarország helyrajzáról nem csoda, hogy oly kevés és hibás adatot hoznak a Balatonról, mert a török háborúk idején bajos dolog lett volna idegennek a nagy tó környékét helyszínen tanulmányozni. A kor szemléletéhez képest a lakott helyek közül majdnem kizárólag a várak, erődök leírására szorítkoznak. Azonban még a XVIII. sz. első harmadában, jezsuita atyáktól szerzett „topográfia"-k is vajmi fogyatékos és zavaros képet nyújtanak a Balatonról. E művek közül kettőt Bél is idéz párszor, cáfolva a tévedéseiket, a harmadik a „Notitia"-val egyidőben vagy utóbb készült, így erről tudomást nem vehetett. Mich. BONBARDI S. J. 1718-ban adta ki „Topographia magna Regni Hungariae"-jét Bécsben. Sümeg várából származtatja Somogy nevét, ezért összekeveri a határokat. Somogymegyét 4 oldalon írja le és ide helyezi Csobánc, Keszthely, Komárom város, Szegligeth, Tapolca, Zalavár, Devecser várait. Ugyancsak Somogy nevezetes bortermő hegyeinek mondja „Bodacsoat" és Somlyót. Zalamegyében csak Egerszeg, Kanizsa, Üjzerinvár, Alsólendva, Csáktornya és Légrád várait említi. Veszprémmegyének adja Tihany várát. „Tihanienses acidulae saluberrimae censentur ', de ezeken persze a füredi savanyúvizet érti. Egyébként ő is úgy látja, mint Bél, hogy a Balaton a Zala folyó kiszélesült medre és hogy annyi víz folyik ki a Sión át, amennyit a Zala belevisz (tantumdem per alveum Sio-