Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

1883. 52. (János prépostként. Vö. DL 56159.), Magyar diplomacziai emlékek Mátyás király korából. 1458—1490. (továbbiakban: Emlékek Mátyás korából) I—IV. Szerk.: Nagy Iván és B. Nyáry Albert. Bp. 1875— 1878. (Monumenta Hungáriáé historica, IV. Osztály I—IV.) IV 166, 209. Az utóbbi 1490. évi forrást említi és a benne szereplő Móré prépostot tévesen Csulai Móré Fülöppel azonosítja és budai prépostnak tartja Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. 1221 — 1864. Bp. 1941. (Olaszországi magyar emlékek III.) 59. Karai László halálát követően ekkor a budai, pontosabban óbudai prépost Szatmári Ferenc, Bakócz Tamás rokona volt. Monumenta Romana episcopates Vesprimiensis. A veszprémi püspökség romai oklevéltára. (továbbiakban: Mon. Vespr.) I—IV. Bp. 1896—1907. III. 321. Móré János 1487. február 6-án már dömösi prépost: DL 59745. Az adatot Kubinyi Andrásnak köszönöm. Lásd még az 58. jegyzetet. 57. Rostás, illetve Küngös birtok és a fehérvári káptalan kapcsolatára 1481 és 1542 között lásd Zichy okmánytár XI. 291., Mon. Vespr. IV. 50., Pákay Zsolt: Veszprém vármegye története a török hódoltság korában a rovásadó összeirás alapján. (1531— 1696) Veszprém, 1942. (Veszprémvármegyei füzetek 7.) 133. (továbbiakban: Veszprém vármegye), Podmaniczky oklevéltár III. 205. Utóbbit említi Helytörténeti lexikon, 341. 58. A fehérvári őr kanonokok sorában Versendi Móré János néven említi, utalva jászói és váradi javadalmára, Sörös Pongrácz: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. Századok 50 (1916), 576— 577. Nem említi viszont felsorolásában Móré János custost Melhárd Gyula: A székesfehérvári őrkanonokság története. Veszprém, 1906. 7. Fehérvári tisztségviselésének időtartamát ma már elég pontosan ismerjük. A fehérvári őrkanonok 1484. február 24-én még Sári Péter, 1484 május elején viszont már Móré János volt. DF 201481. (Veszprémi káptalan magánlevéltára. Szőlős in com. Veszpr. 11.), DF 210181. (Heves megyei Levéltár, Egri káptalan magánlevéltára, 8.1.1.17. no 271.) Móré János 1492 február 13-án szerepel utoljára őrkanonőkként, míg utódát, Vid custot először 1494 tavaszán említik. DL 101131, 20159. A fehérvári káptalan kiadványai Móré János préposti címéről nem szólnak. Lehetséges, hogy ó volt az a „More" nevű követ, aki 1488 őszén, éppen az adószedés idején, Beatrix királyné megbízásából Ferrarában tartózkodott. Emlékek Mátyás korából III. 431, 439. Itáliai távollétét valószínűsíti, hogy Móré János az idézés ellenére éppen 1488. október 16-án nem jelent meg Zala megye kapornaki törvényszékén. DL 67858. A forrást említi Sörös: i. m. 577. 1. jzt. Az Ernuszt-féle számadás könyvben Kraszna megye királyi dikátora és a király Rómába küldött követe is Móré János nevet visel. Engel: Geschichte I. 37, 44, 52. Ezek az adatok azonban már nem vonatkozhatnak az említett Móré János prépostra és őrkanonokra. 59. A feltevés — főként a fehérvári káptalan esetében — további vizsgálatot igényel, mert így rendkívül aránytalan a birtokmegoszlás a káptalan és prépostja közt. Domokos prépost 1488-ban hat helyen 107 adózó portát, míg káptalana két helyen mindössze 39 portát birtokolna. Vö. Csánki III. 271. 60. Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém, (továbbiakban: Árpád-kori Veszprém) Veszprém, 1977. 332, 335. 165, 178—179. reges zta. 61. Csánki III. 213, 253., Pákay: Veszprém vármegye, 58—59, 140. 62. Csánki III. 283, 291. Vö. PRT III. 60. Ezt a sajátos helyzetet fejezi ki egy 1487. évi oklevél, amikor a királynak a pannonhalmi apátsághoz tartozó két széki jobbágyát említi. DF 207943. (Pannonhalmi rendi levéltár, Capsarium 52 A3, no 1122.) A király a veszprémi püspökség 11 és a pannonhalmi apátság 6 birtokán kívül mindössze három településben, a királyi vadászok lakta Szentgál, Németi és Horhi helységekben volt birtokos a megyében. Vö. Csánki III. 277. 63. DF 201488. (Az oklevélben Fogelwarder néven.) Vö. DF 201498. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Maros 15. és 16.) Csánki III. 241, 270, 280. szerint Maros falu a budai Farkas család birtoka. Vogelweider Lénárt származására és magyarországi szerepére lásd Kubinyi András: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagellókorban. Levéltári Közlemények 37 (1966), 254. Vö. Uő.: A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig. Levéltári Közlemények 42 (1971), 257. 64. Csánki III. 286. Zápolyai István Kincstartó megkülönböztető nevének eredete további kutatást igényel. Mindenesetre Zápolyai István — tudomásunk szerint — nem volt kincstartó, míg bátyja, az 1487-ben elhunyt Imre nádor, pályája kezdetén kincstartó tisztséget viselt. 65. Csánki III. 288—289., A Hédervárycsalád oklevéltára. II. Közli Závodszky