Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

Trencsén, Zala és Somogy megyében hivatkoznak rektifikációra. Engel: Geschichte I. 140, 142, 144. A rektifikációra utal Szabó: Magyarország népessége, 78—79. A rektifikációnak a felsoroltakon túl az elköltözés is oka lehetett A retifikációban, illetve a szegények számának megállapításában a bíráknak is részük volt. Engel: i.m. 144, 145. 135. Szabó: Magyarország népessége, 78— 79. 136. Az utóbbiak életben maradt tagjaira gondolva, a kétféle minősítést könnyen felcserélhették egymással. Gömör és Abaúj megyében közös rovatban is szerepelnek. Engel: Geschichte I. 32, 140. 137. Az 1488. évi lajstrom — mint láttuk — a ténylegesen adóköteles portákról tájékoztat. 138. A vásárhelyi szék egytelkes nemesei 1498-ban is vonakodtak fizetni. DF 278330. (Állami Központi Levéltár, Pozsony, Erdődy család galgóci levéltára, 51. sz.) 139. Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a Dunai Tudós Társaság. Bp. 1880. 103—104. Vö. Kápolnai P. István: I. Miksa császárnak Bécs és Székesfehérvár elfoglalására vonatkozó 1490-ik évi feljegyzései. Századok 19 (1885), 162, Szabó Dezső: Küzdelmeink a nemzeti királyságért 1505— 1526. Bp. 1917. 52., Solymosi László: Kőszeg 1490. évi feladása. Vasi Szemle 37(1983), 95—96. 140. Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János 1473—1504. Bp. 1894. 167—174., Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440—1526). A magyar nemzet története. Szerk.: Szilágyi Sándor, IV Bp. 1896. 346—350. A török betörésekre lásd Uo. 355—356. 141. Lásd a 148. jegyzetet. Vö. Hoiub: Zala megye, 291. A kincstartó 1494. július 29-én meghagyja Sáros megyei adószedőinek, hogy Kassa város jobbágyaitól ne szedjenek adót, mert a zűrzavaros időkben sok kárt és pusztítást szenvedtek, s ezért a király felmentette őket az adózástól. DF 269423. (Kassa város titkos levéltára, Contributio G—13.) 142. Lásd a 34. jegyzetet. 143. Mályusz: Magyarság, 117—118., Szabó: Magyarország népessége, 68., Engel: Világi nagybirtok I. 338., Fügedi: Mátyás király, 491, 493. A kettes szorzóhoz kétféle megközelítés vezetett. Az egyik a magyarországi megyék adózását szlavón minta alapján képzelte el, vagyis ha ott füstönként fél forintot szedtek be, akkor a magyarországi megyékben a portákat terhelő egy forintot két háztartásnak kellett fizetnie. Mályusz:- Magyarság, 123—124., Molnár Erik: A magyar társadalom története az Árpád-kortól Mohácsig. (továbbiakban: Társadalom Mohácsig) Bp. 1949. 243—244. E megközelítés feltevés jellegét hangsúlyozza Szabó: Magyarország népessége, 105—106. 86. jegyzet. A másik elképzelés az országos telekátlag — fél telek — alapján jutott el a kettes szorzóhoz Szabó István: A magyarság életrajza. (Bp. 1942.) 50., Uő.: Magyarország népessége, 70, 77. — Ismételten utalunk arra, hogy Szabó István az 1488. évi adólajstromot kivételként kezelte. Ebben szerinte minden egyes forint egy háztartást képviselt. 144. Item dicatores ipsi cum iudicibus nobilium vestris videant et considèrent inquüinos, quorum qui sunt habiciores per medium aureum solvant et qui sunt inpotenciores nihil solvant. Nobiles vero unius sessionis per singula capita per medium aureum aut solvant aut nobiscum exercituandi venire teneantur. Decern sessionibus iobagionalibus iudex relaxetur, citra vero hoc est octo aut Septem iudex solvat médiám taxam. DL 59802. A forrást sem Szabó István, sem Mályusz Elemér nem használta. Az előbbi, mint láttuk, az 1488. évi lajstromból következtetett tévesen az egytelkes nemesek egyforintos adózására. Az utóbbi viszont ezt megelőzően az 1493. évi királyi parancslevél nyomán jutott ugyanerre a következtetésre. Mályusz: Társadalom a Hunyadiak korában, 387—388. A parancslevélből azonban ilyesmi nem olvasható ki. 145. Engel: Geschichte I. 20—39, 130— 150. passim. 1494-ben az erdélyi egytelkes és román nemesek, 1495-ben pedig a Veszprém és az Ung megyei egytelkes nemesek adótétele végződik fél forintra. Uo. 39, 132. Ezekről nem szólva, Szabó: Magyarország népessége, 78. a fél forintra végződő adótételeket azzal magyarázta, hogy egy-egy jobbágy vagy zsellér, amennyiben termelőeszközeik értékhatára elérte a három forintot, ,,az elvi fél telek határát", nem minősült szegénynek, hanem fél adóegységet, fél forintot fizetett. 146. Sopron város oklevéltára 1/6. 123. (Az oklevél kiadásában és eredetijében [DF 204016.) szereplő villis helyesen viliid.). Teleki oklevéltár, 180. 147. Sopron város oklevéltára 1/6. 123. Vö. a 144. jegyzettel. A számadáskönyv 1495-ben maga is utal Pilis megyénél zsellérekre. Engel: Geschichte I. 131. Említi Szabó: Magyarország népessége, 79. A számadáskönyv egy esetben közvetlenül is hivatkozik félforintos adófizetésre. 1494ben Gömör megyénél megjegyzi, hogy a nádor itteni birtokain az 513 verőcés csak fél forintot, összesen 206,5 forintot fizet. Engel: Geschichte I. 32. A verőcét Zsig-