Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

mond király 1411. április 5. előtt kiadott rendelete kis portának (va7vam seu parvam portám vulgo wereche dictam) mondja, amely a porta után kivetett kamara haszna felét fizeti. Décréta regni Hungáriáé. 1301— 1457. Collectionem manuscriptam Francisci Döry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis, Vera Bácskai. Bp. 1976. (Publicaciones Archivi Nationalis Hungarici II. 11.) 233. Zsigmond intézkedését említi Juhász: A porta története, 500—501. 148. Imprimis, quod nobilis unius sessionis et rustici, quorum domus si ve per Turcos, sive Polonos sive Alemanos combuste vel aliter funditus distracte et desolate sunt... non dicentur. Teleki oklevéltár, 180. Az Ernuszt-féle számadáskönyv többször utal házakra. 1494-ben Nógrád és Pilis megyében, valamint Győr városában, a következő évben a Baranya megyei Siklóson, továbbá Somogy és Pozsony megyében említ felperzselt, elhagyott, kiváltságos és egyéb házakat. Engel: Geschichte I. 26, 29—30, 31, 143, 144. A házak behajtatlan adótételei minden esetben egész számra végződnek, vagyis a házak az esetek nagy többségében egy forinttal adóztak. Az eltérő elnevezéseken túl a ház (domus) és a füst (fumus) ebben is különbözött egymástól. Szlavóniában ugyanis a füstönként kivetett adó egyöntetűen fél forintot tett ki. I/o. 37, 146. Itt jegyezzük meg, hogy Juhász: A porta története, 497—503. a középkori porta-forgalom döntően törvényekre épülő áttekintését azzal zárta, hogy a porta középkori történetében lényegbevágó átalakulás nem volt. 149. Pápa mezővárosban azért nem lehetett 506 porta, mert a település portaszámai meglehetősen stabilak. 1488-ban 236, 1531ben 253, 1536-ban 254, 1542-ben pedig 253 portát írtak össze benne. Régészeti topográfia IV. 196. 150. Giay Károly: Somlyó várának 1498. márcz. 12-én kelt leltári töredéke. Történelmi Tár 2 (1901), 109. Az 1478. évi adatot lásd a 42. jegyzetben. 151. Az adóköteles tehetősebb zsellérek háztartásainak számát a következőképpen állapítottuk meg. Az összháztartásszám középértékéből (kereken 4069) levontuk a maximális 430 egytelkes nemesi háztartást. A fennmaradt 3639 háztartás fizette az összadóból a nemesek 215 forintos adójának levonása után kapott 3286 forintot. Mivel ezt az összeget a zsellérek félforintos, továbbá a jobbágyok és mások forintos adótételei tették ki, kétismeretlenes egyenlet segítségével kiszámítottuk, hogy 706 zsellér volt adóköteles. Ha elfogadjuk azt a nézetet, amely száz jobbágyra 20—30 zsellért számít (Szabó: Magyarország népessége, 83—84.), a 706 adóköteles zsellér már önmagában — az adómentes zsellérháztartások nélkül — is jóval meghaladná ezt az arányt. A 3781 háztartásszám esetében — ugyancsak a maximális 430 egytelkes nemesi háztartást véve alapul — az adóköteles zsellérek száma 130 főt tenne ki, ami elfogadhatónak látszik. 152. Az 1495. évi adószámadások Pozsony, Bars és Vas megyében hivatkoznak a pestis pusztításaira. Engel: Geschichte I. 144— 146. Említi Szabó: Magyarország népessége, 64. 153. Szabó; Magyarország népessége, 77. Veszprém megyére vonatkozóan lásd Uo. 74. 154. A világi nagybirtokosoknak a számadáskönyv alapján összeállított listáját lásd Acsády Ignácz: Régi magyar birtokviszonyok. 1494—1598. (továbbiakban: Birtokviszonyok) Bp. 1894. 32—39. Eljárását más szempontból bírálta Engel: Világi nagybirtok I. 337—343. 155. Ezt — enyhén szólva — zavaros porta-fogalma ellenére már Acsády: Birtokviszonyok, 31, 34, 39. is megállapította. Engel: Világi nagybirtok I. 339—342, 388— 389. ennek igazát is megkérdőjelezi, amikor azt mondja, hogy egyes főurak — Zápolyai István és mások — teljes vagyonnal, egész birtokállománnyal szerepelnek az Ernusztféle számadáskönyvben, kivéve természetesen az abból hiányzó megyékben fekvő birtokaikat. Az adótételek azonban még a leghatalmasabb földesurak esetében is csak vagyonuk minimumát képviselik, mert nem tudjuk, hogy az adott összeg valójában hány portának felelt meg, hogy szegénység miatt, továbbá a servitorok mentessége címén vagy más kiváltság okán hány porta adója hiányzik belőle. Részint ezek a változó tényezők magyarázzák, hogy Zápolyai István behajtatlan adótételei a két évben 145 forint különbséget mutatnak Veszprém megyében. A birtokviszonyok változása, a megszerzett somlói uradalom Veszprém megyei birtokainak, Dobának és Nagyberzsenynek az adója ugyanis legfeljebb csak a különbség felét fedezte. A nagybirtok nem teljes képviseletére egyébként közvetve már Mályusz: Társadalom a Hunyadiak korában, 431. 249. jegyzet utalt. 156. Sopron város oklevéltára 1/6. 123., Teleki oklevéltár, 180. A sajátos mentesítés újdonság jellegét mutatja, hogy 1491-ben még nem öt, hanem négy főre vonatkozott. DL 59802. A számadáskönyv a kedvezmény kapcsán hol királyi parancslevélre, hol az országlakók rendelkezésére hivatkozik. Engel: Geschichte I. 20. és passim. A ked-