Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

jának nevét ismerjük; köztük többen iparos foglalkozásra utaló nevet viselnek. A forrásokban azonban possessio minősítést kap. PRT VIII. 494, 499—500., Hazai okmánytár II. 262. és IV. 305—306., DL 14424, 45009, 45618., PRT VIII. 534., Alapi: Komáromi levéltár, 62, 95, 101., DL 23309. Hetivásárát 1394-ben szerdai napon tartották. DF 285971 (Üchtr

itz-Amadé család levéltára, Bős, Lad. 3. fasc. 1. no 156.) Kivonatát a vásárnap megadása nélkül közli Zsigmond-kori oklevéltár I. 3707. sz. Vö. Régészeti topográfia IV. 142. Lovászpatona szerdai vásárnapjának ismeretében annak keletkezési körülményeit is megvilágíthatjuk. Lovászpatona északkeleti szomszédságában, a település mai határában feküdt Szerdahely helység, a francia eredetű Aynard-nemzetség alapította zsámbéki premontrei prépostság birtoka. Györtíy: Pilis megyei monostorok, 280—281., Oszvald Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő 6 (1957), 252., Csánki III. 560, 579., Régészeti topográfia IV. 145. A település a 14. század derekán még lakott volt, 1478-ban viszont pusztának mondották. PRT VIII. 334., Alapi: Komáromi levéltár, 94. Minthogy Szerdahely nevét szerdai vásárnapjáról kapta, igen valószínűnek látszik, hogy a szomszédos Lovászpatona szerdai vásárnapját az elnéptelenedett Szerdahelytől vette át, sőt az is feltehető, hogy földesura a vásárnap célzatos kiválasztásával hozzájárult a 13. századi prédiumból faluvá lett település elsorvadásához. Szerdahely egyébként vásártartását a 13. század derekán kaphatta, mert a helység 1258-ban még kettős elnevezéssel bírt, Szerdahely mellett Kenezrekezy nevet is viselt. Ugyanekkor Lovászpatona még két település volt, az egyiket Lovászfalunak, míg a másik falut Patonának hívták. A forrást kiadta Györíiy: i.m. 280. Szerdahely és Lovászpatona összefüggésére Major: Városok, 80. hívta fel a figyelmet. A szerdahelyi vasát keletkezését viszont korábbra teszi l/ő.; i.m. 52, 56, 60, 63, 64. 106. Marcaltő a királytól 1402-ben keddi napra kap hetivásár tartására jogot. Hazai okmánytár I. 295—296. A forrást a nap közlése nélkül említi Csdnki III. 241. Ganna 1412-ben szerdai hetivásárra kap engedélyt. Hazai okmánytár II. 194. (= PRT VIII. 438—439.) Fajszi Ányos Mihályt és Imrét 1439-ben Albert király abban a kiváltságban részesíti, hogy fajszi birtokrészükön keddi napokon hetivásárt, Simon és Júdás apostolok ünnepén (október 28.) és az azt megelőző és követő napokon pedig országos vásárt tarthatnak. DL 102085. A forrást a nap közlése nélkül említi Csánki III. 212— 213. Fájsz a vásártartási kiváltság után is possessio minősítéssel szerepel az oklevelekben. Hazai okmánytár III. 408., DL 72257, 72258, 102308, 102315. Ha a földesurak netalán érvényesítették kiváltságukat, a fajszi, marcaltői és gannai vásárok minden bizonnyal elsorvadtak. Hasonló jelenség korábban is előfordult. Dabrony 1274ben említett keddi hetivásáráról, Szalók 1271-ben és 1337-ben szereplő piacáról sem hallunk többé. Sopron vármegye oklevéltára I. 37., Hazai okmánytár I. 53, 171. A Pápa környéki vásáros helyeket említi Bognár: Pápa, 57. 107. Peremarton Mátyás királytól 1476ban keddi hetivásár, továbbá Szűz Mária születése ünnepére (szeptember 8.) és az azt megelőző és követő napokra országos vásár tartására kap engedélyt. DF 200544. (Veszprémi püspöki levéltár, Peremarton 1.) A forrást a nap közlése nélkül említi és Tolna megyei lokalizálását helyesbíti Csánki III. 215. A települést a kiváltságot követően sem nevezik oppidumnak, possessio vagy villa minősítéssel fordul elő. DF 201474, 201560, 201566, 201571. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Peremarton 20, 24—26.), DF 283144. (Veszprémi püspöki levéltár, Berhida 7.) — Itt jelezzük, hogy Peremarton az 1488. évi adólajstrom szerint a veszprémi káptalané volt. A fenti források is megerősítik ezt, de a veszprémi püspöknek is volt itt gazdagsága, kúriája, melynek élén udvarbíró állt, aki a Balaton vonalától délre fekvő püspöki birtokokat igazgatta. Miként 1488-ban, 1524-ben sem éltek itt adóköteles püspöki jobbágyok. Zichy okmánytár XII. 311. Vö. Csánki III. 215., Régészeti topográfia II. 68. Peremartont tévesen egészen püspöki birtoknak mondja Hoiub: Egyházi nagybirtok, 8. A peremartoni udvarbíró alá tartozó települések felsorolását az 1524. évi urbárium alapján lásd Uo. 15. 108. Az említett települések közül a 15. században egynek sem tudunk vásártartásáról, s mindössze Nagyjenö és Vázsony szerepel 1479-ben, illetve 1478-ban oppidumként. Csánki III. 213., Zichy okmánytár XI. 213—214. Vö. Éri István: Nagyvázsony (továbbiakban: Nagyvázsony). Veszprém, 1971.

3 15. Mindkét esetben az egyetlen oppidum minősítés közel egykorú villa és possessio megjelölésekkel áll szemben. Lukcsics: Vásárhelyi apácák, 91., DL 46346., Zichy okmánytár XI. 123., DL 82532. Vö. Csánki III. 213, 259. 109. A veszprémi szerdai hetivásárt 1454ből ismerjük. PRT X. 663. Vö. a 19. jegyzettel. A veszprémi vásárteret, továbbá vásárt napmegjelölés nélkül a források ennél jóval korábban említik. Békéli: Veszprém, 15.,