Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

Gutheil: Árpád-kori Veszprém, 197—200. Veszprém egyházi intézményeit lásd. I/o. passim. Lásd erre vonatkozó észrevételeimet Századok 113 (1979), 550—552. — Bácskai: Mezővárosok, térképmelléklet Veszprém megyében Veszprém civitas mellett három országos vásárral bíró oppidummal (Vásárhely, Berhida, Palota) és két oppidummal (Pápa, Lovászpatona) számol. Vö. a 103. jegyzettel. A városoknak és mezővárosoknak az azokban levő kolduló rendi kolostorok száma alapján összeállított listájában három megyebeli település: Palota, Pápa és Veszprém szerepel egy-egy kolostorral. Fügedi: Városfejlődés, 95. A városokat és mezővárosokat Kubinyi aszerint rangsorolta, hogy lakóik közül 1440 és 1514 között hányan iratkoztak be a bécsi és a krakkói egyetemre. Ezzel a módszerrel a legalább nyolc beiratkozó diákkal bíró települések hat csoportját alakította ki. Kubinyi: Városhálózat, 62. A megyéből Pápát 16 bécsi beiratkozással az ötödik, míg Veszprémet 8 ugyancsak Bécsben tanuló diákjával a hatodik hierarchikus szintbe sorolta. Uo. 75—76. A hierarchikus rend alsó két szintjét a következőképpen minősítette: ,, Az ötödik—hatodik szint települései zömükben jogilag mezővárosok, azonban többségükben úgy látszik, hogy városias funkciókat is elláttak és valóban ezzel képezhették az átmenetet a városok és a falusias mezővárosok között." Uo. 73. Valószínűleg sajtóhiba, hogy Pápa másutt 17 beiratkozóval szerepel. Uo. 72. 110. Veszprém ispotályait számba vette Békéii: Balaton környéke, 57., Uö.: Veszprém, 28. Mindhárom az 1488. évi adólajstrom keletkezése előtt létesült. A mezővárosi fejlődés ismérvének tekinti az ispotályt Fügedi: Városfejlődés, 92. 111. Lőrinc pápai követ 1469-ben a veszprémi székesegyház 32 kanonokját sorolta fel név szerint. DF 283233. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Veszprém eccl. et capit. 52.) Regesztáját közli Gutheil: Árpád-kori Veszprém, 331. A forrásból Gutheil: i.m. 107—108. a kanonoki testület 36-os létszámára következtet. Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 116. szerint a testület 32 kanonokból állt. Az eltérés abból adódik, hogy az 1469es forrásban csak 29 főt számolt, s ehhez adta hozzá a hiányzó három föesperest. 112. Az urbárium jelzetét lásd a 43. jegyzetben. 113. A lajstrom eddigi telhasználói figyelmen kívül hagyták, hogy a solvit jel alapján a királyi kincstárba ténylegesen befolyt adó összege megállapítható. 114. A leveldi perjel keresztnevére lásd Sörös: Bakonybéli regesták, 383, 385. 115. Zápolyai István maga élvezte birtokai királyi adóját. Erre mutat, hogy 1480ban pápai várnagyának, az adólajstromban is szereplő Kapucsi Benedeknek, többek közt a király által elengedett adóról is nyugtát ad. DL 45812. Mint neve is utal rá, Benedek a Zala megyei Kapolcs faluból származott. DL 45981. A tehetősebb földesurak azért hajthatták be maguknak birtokaik királyi adóját, mert bandériumot kellett kiállítaniuk, amint az az 1493. évi királyi parancslevélben olvasható. Sopron város oklevéltára 1/6. 122—123. Említi Mályusz: Társadalom a Hunyadiak korában, 387— 388, 393. Hasonlóképpen vélekedett már korábban Hoiub: Zala megye, 292. Az is lehetséges, hogy a tisztviselő főurak némelyike — bizonyára előzetes vagy utólagos királyi jóváhagyással — sallariuma címén foglalta le a királyi adót. Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. 1. (továbbiakban: Világi nagybirtok I.) Az Egyetemi Könyvtár évkönyvei 4 (1968), 342. 14. jzt. Talán erre utal az Ernuszt-féle számadáskönyv megjegyzése, miszerint Zápolyai István nádor, aki e méltóságáért négyezer forintot és kétezer forintot érő sót, a sárosi vár megőrzéséért és fenntartásáért pedig ugyancsak négyezer forintot kapott évente sallarium címén, 1494-ben a Trencsén megyei királyi adószedőktől ezer forintot vett el. Engel: Geschichte I. 22, 130. Végül a solvit jel hiányának kiváltságolás is lehetett az oka. Lásd a következő jegyzetet, valamint Engel: Geschichte I. 29—30. utalását a királyi felmentésekre, továbbá a hasonló Mátyás- és Jagelló-kori királyi kiváltságolásokat. DL 17151, 24735, 46327. 93642. 116. Zichy okmánytár XI. 213. Lehetséges, hogy a győri püspök sem szedte be az adót prédiálisaitól. 117. Itt jelezzük, hogy Csánki Dezső nem közli a Tótvázsony határában fekvő Csatár, valamint Kátháza, Leányfalu, Mencshely, Oroszi, Pirit, Szalók, Tegye, Tokháza és. Veszprém egytelkes nemeseinek, továbbá Máma, Ugod és Vanyola jobbágy lakóinak adótételét. Podár jobbágyai és a három Takácsi nemesei esetében hozzávetőleges, öcs és Szentkirályszabadja nemeseit illetően pedig hiányos adatot hoz. Ugyanakkor a Veszprém melletti Csatár, valamint Kápolnásiszkáz nemesi adótételét a Súr környéki Csatár, illetve Töttösiszkáz településre vonatkoztatja. Biliege, Doba, Fájsz, Gerencsér, Noszlop, a Zirc környéki Olaszfalu, valamint ösi, Papkeszi, Peremarton és Románd