Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

szabad tizedet (libéras décimas) adtak, ami nyilván teljes tizedet jelentett. PRT I. 772. Az 1233. évi ítélet kimondta, hogy a pannonhalmi apát ne követeljen tizedet az udvarnokoktól. Uo. 719—720. Salamon király érsekével együtt Aba nembeli Péter kérésére 1067 körül engedélyezte, hogy a százdi apátságnak adományozott népei ne fizessenek tizedet, kivéve két kepét és egy tyúkot, de azt papjuknak adják a temetés és a keresztelés fejében. AÜO I. 27. (A mintegy negyven évvel későbbi esztergomi zsinat 44. cikkelye megtiltotta, hogy a papnak ilyen címen fizessenek. Závodszky: Törvények, 202.) Dénes fia Tecus 1226-ban a Bihar megyei Besenyő egyházának egy torlót adományozott, aki a papnak szolgai állapota szerint (iuxta conditionem servilem) két köböl gabonát és egy tyúkot adott tized gyanánt. Reg. Varad. 352. sz. Amikor II. András teljes tizedet fizető várnépeket udvarnoki szolgálatra rendelt, azok közül egyesek az udvarnokokhoz hasonlóan csak két kepe tizedet fizettek az esztergomi egyháznak. A prépost panaszára azonban 1232-ben a király elrendelte, hogy valamennyien teljes tizedet adjanak. MES I. 286. A Veszprém megyei Akol falu lakói az 1254-ben hozott ítélet szerint tized fejében nem adtak többet, mint egy köböl búzát és egy köböl árpát, minden mansio után pedig egy tyúkot. PRT VIII. 292. Lodomér esztergomi érsek 1283-ban megerősítette, hogy az érsekség vadkerti kondicionáriusainak egy csoportja mansiónként egy szapu gabonát és egy tyúkot ad, míg másik csoportja ennek kétszeresét fizeti tized gyanánt, melyből kétharmad az őrkanonoké, egyharmad pedig a helybeli papé. MES II. 160—161. Egy nyugat-dunántúli világi földesúr jobbágyai 1285-ben kepénként két dénár tizedet fizettek. HO VIII. 245. III. András 1290. évi törvénykönyvében elrendelte, hogy a nemesek és szászok népei minden kepe után egy pondust fizessenek. Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. (Enchiridion) Bp. 1902. 189. — A tized csűrbe szállítása a pannonhalmi egyházi birtokon a jobbágyok és az officiálisok kötelessége volt. PRT I. 719—721. Az egri püspök 1248-ban Eperjes, Sáros, Szeben és még 13 falu tizedét — kivéve a papi negyedet — elcserélte — IV. Béla királlyal. A településeken püspöki csűrök (episcopalia horrea) voltak a tized fogadására. CD IV/2. 17. Nem lehetetlen, hogy a tizedfizetők szállították ide a gabonát. Nemcsak egyházi, hanem királyi birtokon is előfordult, hogy a tizedet be kellett hordani. CD IV/2 303. Javítja Györ//y: Történeti földrajz I. 99. 127. RMA 427. és-547—548. A szatmárnémetiek 1500-ban is 12 dénárral váltottak meg egy kepe gabonát az erdélyi püspöknek. Szabó István: A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig, (továbbiakban: Mezőgazdaság) Bp. 1975. (Agrártörténeti tanulmányok 2.) 27. Mivel a hospesek zöme természetben fizetett, kérdésesnek tartjuk azt a megállapítást, amely szerint a tizednek pénzzel való megfizettetését „meglehetősen elterjedtnek kell tekintenünk", mert az Aranybullának a pénzbeli fizetést tiltó rendelkezése hiányzik az Aranybulla 1231. évi megújításából. Mályusz Elemér: Az egyházi tizedkizsákmányolás, (továbbiakban: Tized) In: Tanulmányok . . . (43. jegyzetben i.m.) 327. 128. Beregszász és Sopron kiváltságlevele említi a gabonatizeddel a bortizedet is. RMA 471. és 547 —548. 129. Nagyszombat: Décimas uero more Teutonicorum in capeciis persoluant, prout hactenus usu est obtentum. RMA 446. Jászó: décimas suas sacerdoti, more Teutonicorum relinquent in agro. Uo. 463. Kritikáját lásd a 32. jegyzetben. Keresztúr: Décimas suas dimittent in campo more Teutonicorum. RMA 669. Késmárk: Item décimas soluent in capeciis, more Saxonum aliorum. RMA 518. A kiváltságlevél másik kiadásában in capeciis helyett in campis szerepel. HO VI. 158. (A két szó — ha rövidítve van — könnyen felcserélhető. A solvere mellett inkább az in capeciis a valószínűbb. Komárom kiváltságlevelében a solvere mellett kivételképpen in manipulis szerepel, ami már semmiképpen sem téveszthető össze az in campis megjelöléssel. RMA 544.) Pozsony: Item décimas frugum persoluant more Theotonico, prout hospites aliarum ciuitatum dare et soluere consueuerunt, sicut eciam hactenus fuit obseruatum. RMA 625. ör: Item décimas eorum in agris relinquent secundum consuetudinem Saxonum Scepusiensium, cum nos ipsis populis tam in iudiciis quam eciam in omnibus aliis libertatém Saxonum duximus ordinandam. DF 258684. Szokásra nem hivatkozik, de annak lényegét említi Szőlős és Hibbe kiváltságlevele. Szőlős: Item decimam sacerdoti debitam in agro relinquant. AÛO VIII. 31. Hibbe: Preterea sacerdotem sive Plebanum eligant . . ., qui omnes décimas eorundem in agris percipiet, et exiget in specie ex integro . . . Uo. 126. Kritikájára lásd Reg. Arp. 1449. sz. A szepesi szászok 1271. évi kiváltságlevele szabad papválasztást és szabad tizedet említ. RMA 524. A szepesi szászok és latinok 1280-ban azt állították, hogy „ne aliter persoluerent suas décimas, nisi more Saxonum, sicut consueuerunt duodecimam capeciarum de quocunque gerrere frugum in campis relinquen-