Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

gélyt nem állapított meg a miniszteri rendelet. „Már pedig kétségtelen, hogy ezeknek a családoknak helyzete sokkal hátrányosabb, mint a hazatérő katonáké, mert míg a leszerelő katonával a család visszakapta a családfőt, a kenyérkeresőt, addig az említetteknél a kenyérkereső nem tért haza és a segély is elmaradt. Méltányos tehát, hogy a város a rendelet ezen hiányát pótolja és kijavítja," — szögezte le a közgyűlés. Ezért a képviselőtestület elhatározta, hogy a hadból még haza nem tértek családjának segítésére 1 — 1 szekér ágfát, 100 Korona pénzbeli segélyt, továbbá minden 14 éven aluli gyermek után 40—40 Korona segélyt fognak adni, de az egész összeg nem haladhatja meg a 360 Koronát, azaz a leszerelt katonák segélyét.

82 A hazatérő katonákat, volt hadifoglyokat nemcsak leszerelési segélyben részesítették, hanem természetben is ellátták őket. Ezért a 4895/1918. ME. számú kormányrendelet értelmében minden városban és községben élelmezési bizottságot kellett szervezni,

83 ez a bizottság népkonyhát állít fel és üzemeltet a hazatérők élelmezése céljából. A veszprémi városházán munkaszerző hivatalt is felállítottak, hogy segítsék újra beilleszkedni a polgári életbe a leszerelt katonákat.

84 A lakással nem rendelkezőket, akiknek nincs hová visszatérniük, átmenetileg ideiglenes laktanyákban helyezték el. Bár eleinte nagyon lassan, vontatottan, de megindult a földreform előkészítése is. Legelsősorban a háborúból hazatért, földműveléshez értő, földdel legfeljebb kismértékben rendelkező leszerelt katonákat akarták földhöz juttatni, ezért a kormány elhatározta, hogy az igények felmérése céljából megyénként összeiratja ezeket. A Veszprém megyei alispán 29534/1918. számú körrendeletére december folyamán minden községben megválasztották a hattagú összeíróbizottságot, amelybe három tagot, a községi képviselőtestület, hármat pedig a nemzeti tanács delegált.

85 A bizottság összeállításán kívül az év folyamán már nem történt semmi, mert a különböző pártok és a kormány csak februárra tudtak megegyezni a földreform feltételeiben. Az élelmezés és a közellátás gondjai is állandóan foglalkoztatták a közigazgatási szerveket. A legfontosabb élelmiszerekből csak úgy tudták a lakosságot a legszűkösebben is ellátni, hogy szinte majdnem minden élelmiszerre kiterjesztették a jegyrendszert. Még rosszabb volt a helyzet a ruha- és főként a cipőellátás területén. Itt már a jegyrendszer sem segített volna, hiszen a ruházati és a cipőüzletek legtöbbször majdnem üresek voltak, csak ritkán érkezett áruszállítmány. A Veszprémi Hírlap a tartós rossz idő beállta előtt örömmel közölte, hogy kb. másfél ezer pár cipő kerül szétosztásra, s ,,így a téli cipőszükséglet, legalább is az ifjú nemzedéknél, pótolva lesz. A tanítókból a polgármester vezetése alatt összeállított bizottság állítja össze a részesedők névsorát. Hadiárvák, rokkantak, s hazatért katonák s egyéb szegénysorsúak gyermekei lesznek az elsők. A maradványt is igazságos mérlegeléssel osztják ki azoknak, akik rászorulnak."

86