Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

sok során gyakran találtak és foglaltak le a jogszabályi előírások ellenére be nem szolgáltatott lábbeli-bőröket,

10 bőrtalpú cipőt már régóta nem lehetett kapni, söt a 31863-918. K. M. számú rendelet értelmében a nyár elejétől már a fatalpú cipőket is utalvány ellenében árusították." Jól illusztrálja a cipőellátás akkori helyzetét a pápai városi tanács üléseinek egyik jegyzőkönyvrészlete: „Polgármester jelenti, hogy Budapesten a népruházati bizottság bőripari osztályának értesítése szerint 1000 pár fatalpú cipőt kaphatna a város. A v. tanács a bejelentést tudomásul veszi s a cipők megszerzésének előkészítésével a polgármester urat bízza meg, egyúttal felhívja a hadsegélyező irodát, hogy a múlt évi tanköteles gyermekek cipőszükségleti összeírásának eredményét sürgősen jelentse be."

12 A hűvösebb idő beálltával a fűtőanyagellátás is egyre nagyobb problémává vált. Az Országos Szénbizottság és a szénügyek kormánybiztosa a szénbányák termelésének akadozása következtében képtelen volt kielégíteni a mindenünnen jelentkezett igényeket, így a Veszprém városa által kért 200 tonna szenet sem tudta kiutaltatni. Emiatt a városi tanács határozatilag tiltakozott, kijelentvén, hogy „ily eljárás mellett a tanács a közönség tüzelő szükségletéről a legjobb akarat mellett sem tud gondoskodni és minden tüzelőanyag elmaradásából előállható felelősséget a tanács elhárít magától."

13 A nélkülöző tömegek elégedetlensége nőttön-nött. Egy részük úgy, ahogy tudott, segített magán. Egyre gyakoribbá váltak a mezei lopások, kiásták a burgonyát, dézsmálták a veteményeskerteket, lopták a fákról a még meg sem érett gyümölcsöt. A hidegebb idők beálltával éjszaka csapatosan vágták az uradalmi erdők fáit, ritkították az országúti fasorokat. A tulajdonosok megkísérelték megóvni földjeiket, de ez csak a kisebb kertek esetében járt sikerrel. Olykor karhatalmat is igénybe vettek, hogy a terménylopásoknak gátat vessenek. Pápán pl. a 7. huszár pótszázad parancsnoksága a városi tanács megkeresésére a mezők őrzésére katonai karhatalmat rendelt ki. Á tanács a tisztviselői kertek őriztetéséért jegyzőkönyvben is megörökített köszönetet mondott a parancsnokságnak.

14 Előfordult, hogy a frissen érkezett árut, szappant, gyertyát stb. megdézsmálták, sőt még az is gyakran megtörtént, hogy lopkodták a háború alatt a templomi gyertyákat.

15 Az élelmezési, közellátási válságot és annak a tömegek elkeseredett hangulatában jelentkezett következményeit a hatóságok képtelenek voltak elhárítani, azért csak arra törekedtek, hogy bizonyos rétegek anyagi helyzetén enyhítsenek egy keveset. Figyelmüket elsősorban a hadbavonultak hozzátartozóira és a közalkalmazottakra fordították. A Veszprém vármegyei törvényhatósági bizottságnak egyetlen olyan ülése sem volt a háború utolsó esztendejében, amelyen ne foglalkoztak volna a katonák küzdelmes helytállásával, itthonmaradt családjuk anyagi problémáival, s az otthon gondjainak hatásával a katonák harci szellemére. Dr. Rainprecht Antal főispán a február 23-i rendkívüli közgyűlésen