Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

patetikus hangon jelentette ki, hogy ,,a magyarnak nem teher még a fegyver ... a háború negyedik esztendejében sem. De a háborúba küzdelmesen belevontnak tudni az anyát, a hitvest, és gyermeket, tudni azt, hogy amíg a vitéz fegyverrel a kezében és fegyver ellen kész mártírhalált halni, az alatt otthon sínylődő családja a létért, a megélhetés alapjáért, a sző szoros értelmében vett kenyérért küzd, ... ez mindennél borzalmasabb tudat."

16 Néhány héttel később Gyurátz Ferenc és társai határozati javaslatot nyújtottak be a közgyűlésnek, hogy a hősi halált halt vagy eltűnt családfenntartó katonák hozzátartozóinak hadisegélyét éppúgy emelje fel a kormány, mint az életbenlevők családtagjaiét. A javaslatot egyhangúlag elfogadták, és elhatározták, hogy a kormányt és — hasonló tartalmú határozat meghozatala és felterjesztése céljából — a társtörvényhatóságokat megkeresik.

17 Felszólították a vármegye illetékes szerveit, hogy a hadigondozás kérdéseivel folyamatosan és az ügy jelentőségét átérezve foglalkozzanak. A közalkalmazottak ,,immár elviselhetetlen megélhetési viszonyainak gyors és gyökeres rendezése" is gyakran került a vármegyei törvényhatósági bizottság közgyűléseinek napirendjére. E tárgyban a június 10-i közgyűlés feliratot intézett az országgyűlés képviselőházához,

18 de eredménytelenül, ezért éppen három hónappal később újra foglalkoztak a kérdéssel. ,,13184/1918. szám alatt hozott határozatában a vármegye közönsége a közalkalmazottak immár elviselhetetlen megélhetési és anyagi viszonyainak gyors és gyökeres rendezése érdekében általánosságban már az országgyűlés képviselőházához felirattal fordult, jelen közgyűlésből újabb feliratot intéz a magyar királyi miniszterelnökhöz a közszolgálati alkalmazottak háborús segélyének 200-tól 300% -ig leendő felemelésére, a ruházati segély megfelelő kiegészítése és a magyar királyi kormány abbeli ígéretének sürgős beváltása iránt, hogy a tisztviselők és egyéb alkalmazottak naturaliákkal legyenek ellátva."

19 Egyes konkrét egyedi esetekben az illetékes helyi szervek a maguk anyagi erejére támaszkodva is igyekeztek megoldani a problémát, a községi képviselőtestületek által felterjesztett fizetésemelésre vonatkozó határozatokat a vármegyei törvényhatósági bizottság általában jóváhagyta. (Pl. a bakonyszentlászlói kisbíró évi fizetését 380 koronáról 580 koronára emelte fel, mert — mint megindokolták — ,,380 K évi fizetésből megélni ma teljes lehetetlenség."

20 A vármegye útkaparói részére ,kétségbeejtő anyagi helyzetük" méltányolásával — évi 90—200 korona fizetésjavítást határoztak el.

21 Lajoskomárom képviselőtestülete a község alkalmazottainak évi 400—400 korona drágasági pótlékot szavazott meg.

22 Ugyanakkor a főispán az alárendelt szervekhez küldött 5206/1918. sz. körrendeletében korlátozta a rendkívüli segélyek osztását. Ehhez a főispáni rendelkezéshez alkalmazkodva Veszprém város tanácsa elhatározta, hogy a jövőben mindenféle segélykérelmet elutasít, csak szülési segélyt ad, mert ,,nagy a gyermekhalandóság."

23 A helyi szervek az adott lehetőségek keretei között megkísérelték alkalmazottaikat természetben