Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

zados fejlődése idején is még jó ideig sikerült „egy darabka feudalizmust" konzerválnia Veszprém területén. A forradalmi fellendülést 1918 őszén már Veszprém megyében sem akadályozhatták meg a retrográd erők, csupán késleltethették bekövetkezését. A forradalorri objektív előfeltételei a háború utolsó évében országosan és helyileg is teljesen kibontakoztak. A katonai helyzet roszszabbodása, a háború győzelmes befejezésének kilátástalansága, és a hátországban a dolgozó tömegek anyagi helyzetének intenzív romlása, a népnyomor fokozódása, s az ezekért felelős tényezők tehetetlensége és felelőtlensége, a társadalmi és politikai problémák (pl. a nemzetiségi kérdés még mindig megoldatlan volta) kölcsönhatásukban megérlelték a forradalmat. Az élelmezés, a lakosság élelmiszerrel való ellátása kezdett katasztrofálissá válni, mert a magyar "kormánynak a hadsereg élelmiszer-szükségletének kielégítésén kívül Ausztria és Németország ilyen irányú egyre növekvő igénye előtt is meg kellett hajolnia, noha a bevetett terület a háború utolsó évére a háború előttinek közel egy tizedével csökkent.

2 A legfontosabb élelmiszereket (a zsírt, a húst, a lisztet) és más közszükségleti cikkeket jegyre adták,

3 de a kiosztott jegymennyiségnek nem mindig volt meg a megfelelő árufedezete. A begyűjtő gazdasági szervek a beszolgáltatási kötelezettség előírásával és a gyakran ismétlődő rekvirálásokkal sem tudták a szükséges szinten tartani az árualapot s az összegyűjtött élelmiszerek szétosztása, az áru „terítése" is nagyon esetlegesen és aránytalanul történt a megyék között.

4 A tömegek sokat nyomorogtak, s a nélkülözések okozta rossz közhangulatot olykor az elkeseredésig fokozta a begyűjtő és elosztó gazdasági szervek egy-egy korrupt alkalmazottjának botrányként kipattant visszaélése.

5 Egyes élelmiszerek időnként teljesen eltűntek az üzletekből. A cukrot hetek óta nem látott veszprémi vásárlóknak lelkendezve adta hírül a Veszprémi Hírlap, hogy „A szilvaközpont 15 métermázsa aszaltszilvát utalt ki Veszprém városának." Az aszalt gyümölcs „sok esetben a cukrot, ezt a most drága kincset" pótolja. „A szilvából 1/8 kg jut. . . egy-egy háztartásra."

6 Más közszükségleti cikkekben is nagyon szűkében volt a vármegye. Mint a helyi sajtóból megtudhatták, a „szappan-elosztó iroda Veszprém vármegyében 10 500 kg szappant utalt ki. Ebből Pápa városnak jut 1300; Veszprém városnak 1200; a devecseri járásnak 1200; az enyingi járásnak 1600; a pápai járásnak 2600; a veszprémi járásnak 2300; a zirci járásnak 300 kg."

7 Ez egyenlő elosztás mellett még 5 dkg szappant sem jelentett személyenként. Ugyanígy a petróleum pótlására osztott gyertyából Veszprémben „8 dkg jut egy-egy háztartásra."

8 Ruházati cikkekhez sem volt könnyű hozzájutni a háború utolsó napjaiban. A textilipar nyersanyaggondjain enyhítendő, arra szólították fel a vásárolni szándékozókat, hogy „aki ruhát vesz, legalább 5 kgr. rongyot, szőrmét, vagy ruhadarabot adjon át maximális áron."

9 Míg a rekvirálá-