Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

mintájára feltehetjük, hogy így volt a bogdániak esetében is. Végrendelkezésük és örökösödésük során nem érvényesült a királyi és egyházi birtokon jól ismert sajátos földesúri jog, amely tulajdonképpen nem volt más, mint a földesúr háramlási jogának csökevényes formája. A bogdáni kiváltságlevél záradéka szerint Saul fia Lőrinte földesúr a veszprémi káptalan és a jelenlevő bogdániak előtt hitet és ígéretet tett amellett, hogy a bogdániakat írásba foglalt szabadságukban és minden másban, vagyis Csöl falu lakóival egyező adózásukban örökre megtartja. Ugyanakkor azt is vállalta, hogy a szokásos szolgáltatásokon túl, melyeket nagyobbrészt előadtak, semmivel sem terheli őket, hacsak valamikor ellene lázadón fölkelve merészségük vagy hűtlenségük miatt mást nem érdemelnek. A földesúr tehát alattvalói hűségéhez kötötte a kiváltságlevélben foglaltak megtartását. A hospeskiváltságokban szokatlan feltétel közvetlen előképe a veszprémszőlősiek 1270-ben kelt oklevelében lelhető fel. Ebben a tihanyi apát hasonló vállalást tett: nem kényszeríti szekerezésre a veszprémszőlősieket, míg hűségüket, aminek fejében a szekerezést pénzjáradékra válthatták, megőrzik. A hűség értelmét az igali kondicionáriusok szolgáltatását rögzítő 1269. évi oklevél világítja meg. A tihanyi konvent itt arra kötelezte magát, hogy kondicionáriusaitól és utódaiktól nem követel a megszabottnál többet, míg mézadási kötelezettségüket hűségesen teljesítik.

226 Ehhez hasonlóan Saul fia Lőrinte is a hűséget, az előírt szolgáltatások teljesítését kívánta a bogdániaktói a kiváltságlevélben foglaltak megtartásáért cserébe. Hogy ez a záradék belekerült a bogdáni privilégiumba, az jobbára a veszprémi káptalannak tulajdonítható. A bogdáni kiváltságlevél megjelenéséig a hasonló privilégiumokat királyi birtokon a király vagy tisztségviselője, egyházi és világi birtok esetében pedig a király (esetleg tisztségviselője) vagy maga a földesúr adta ki. A bogdáni kiváltságlevél volt az első, amelynél nem érvényesült ez a gyakorlat. Saul fia Lőrinte és a bogdániak, mint mások adásvételi, birtokmegosztási és egyéb ügyeikkel, a közeli egyházi testületet, a kiterjedt hiteleshelyi működést folytató veszprémi káptalant keresték fel, hogy megállapodásukat írásba foglalja. Amikor a káptalan tagjai meghallgatták a feleket, nemcsak szolgaian leírták az elhangzottakat, hanem a megállapodás megformálásában is részt vettek. Ennek során kerülhetett a záradék szövegébe a hűségre, pontosabban a hűtlenségre utaló rész. A veszprémi káptalan itt saját hiteleshelyi gyakorlatából merített, mivel a bogdáni kiváltságlevél záradékával rokonságot mutató igali és veszprémszőlősi oklevélhez egyaránt köze volt. Az előbbit ugyanis a veszprémi káptalan adta ki, míg az utóbbit, a tihanyi konvent kiadványát átírta, hiteles másolatot készített róla.