Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

ban részesedett. Ha a villicus jogosult volt valamennyi ügy elbírálására, akkor a teljes bírság megillette őt.

199 Ez a megoldás a városprivilégiumokat jellemezte. Ritkán megesett, hogy a villicus — bár minden ügyben ítélkezett — a bírság megosztására kényszerült. A füzitői hospesek bírája Buda város mintájára valamennyi ügyben illetékes volt, mégis a teljes bírságot csak a kisebb ügyek után kapta meg. A jelentős bevétellel járó nagyobb ügyekben — a vérügyekben — meg kellett elégednie a bírság egyharmadával, kétharmadát pedig a földesuraságnak, a pannonhalmi apátságnak kellett átengednie.

200 A bíró részesedése különösen változatos volt, ha hatásköre korlátozott volt: vagy csak a kisebb ügyek megítélése tartozott rá, vagy — és ez volt az általános — emellett a földesúr vagy még inkább megbízottja oldalán valamilyen formában részt vett a nagyobb ügyek elbírálásában is. Ezekben az esetekben a bírságmegosztás módja háromféle lehetett. Elvétve előfordult, hogy a villicus csak a kisebb ügyekben kivetett bírságból részesedhetett. A berényi hospesek bírája, aki csak a kisebb ügyekben ítélkezett, a kapott bírságból egyharmadot tarthatott meg, mert kétharmada — nyilván a nagyobb ügyek teljes bírságával együtt — a comest illette meg.

201 Ennél gyakoribb lehetett, hogy minden bírságot megosztottak.

202 Ez érvényesült Bogdán esetében is. A bogdáni bíró a kisebb és nagyobb ügyekből származó összes bírság egyharmadát, a földesúr kiküldött udvarispánja pedig kétharmadát kapta meg. Végül igen gyakran csak a nagyobb ügyekben kivetett bírságot osztották meg a villicus és a földesúr vagy megbízottja között. Az egegi hospesek bírája az általa megítélt kisebb ügyekből származó bírságot teljes egészében megtartotta, míg a nagyobb ügyekben kivetett bírságból bírótársától, a sági préposttól vagy annak tisztjétől harmadrészt kapott.

203 Minden valószínűség szerint azokban az esetekben is a bírságmegosztás fenti formáit alkalmazták, amelyekben a hospeskiváltságok a villicus részesedését nem szabályozták. Annak ugyanis nincsen nyoma, hogy a földesúr vagy megbízottja valamennyi bírságra igényt tartott volna. Hasonlóképpen olyan bírságmegosztás sem adatolható, amely a kisebb és a nagyobb ügyek között húzódott, vagyis az előbbiekből eredő bírság a villicusé, az utóbbiból származó pedig kizárólag a földesúré vagy megbízottjáé lett volna. Az eddig idézett példákban egységesen 2/3 az 1 /3-hoz, azaz kettő az egyhez volt a bírság m eg oszt ás aránya. Kezdetben a villicus számára ennél kedvezőbb — egy az egyhez — lehetett a részesedés aránya. A szebellébi bíró a 1233. évi kiváltságlevél szerint a földesurasággal, az esztergomi káptalannal egyformán osztozott a nagyobb ügyekben kirótt bírságban.

204 Jászó 1243-ban hamis kiváltságlevelét nem tekintve, Bereg-