Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

szász 1247. évi királyi privilégiuma volt az első, amely a nagyobb ügyekben a bírság 2 : 1 arányú megosztását írta elő.

205 Ettől kezdve a kiváltságlevelek, ha a bírságmegosztásról szóltak, a részesedés arányát ugyanígy rögzítették, s ebben Bogdán privilégiuma sem volt kivétel. A világi földesúr, akárcsak az egyházi, a király példájára a villicussal szemben a kétszeres részesedés elvét érvényesítette.

206 A bogdáni kiváltságlevél elemzésének a végéhez értünk: a privilégium a kedvező adózási feltételek és a költözési jog, továbbá a bíróválasztás és a villicusi bíráskodás, vagyis az önkormányzat biztosítása mellett több kiváltságot nem tartalmaz. A valóság azonban ennél gazdagabb lehetett. A bogdániak a fentiek mellett nyilvánvalóan élvezték azoknak a személyi jogoknak az összességét, amely a hospesek sajátja volt, akár királyi, egyházi vagy világi földesúr birtokán éltek, akár az ország vagy valamelyik vár hospesei elnevezéssel illették őket. Mi tartozott e jogok sorába? Az ingó és ingatlan vagyonra egyaránt kiterjedő birtokszerzési képesség, az ingóságok és az ingatlanok elidegenítésének joga, továbbá az örökösödés és a végrendelkezés joga. Minderről a kiváltságlevelek jelentős része a bogdánihoz hasonlóan nem szólt. Másik részük is inkább a végrendelkezéssel foglalkozott. A végrendelkezés szabályozása önmagában, közvetlen utalások nélkül is igazolja az előbbi jogok létét, mivel vagyonszerzés, öröklés nélkül nincs végintézkedés. Hasonlóképpen közvetve a hospesek eme jogait ismerte el a költözés feltételrendszere is, amikor a költözök javainak mentesítését, épületeinek eladását írta elő és az ingóságok elvitelét biztosította. A hospesek kétségkívül e jogok birtokában voltak, még ha kiváltságlevelük említést sem tett azokról. Olyannyira, hogy más rétegek is hivatkoztak rá. A Zala megyei Tóti faluban lakó nemesek, hercegi népek, királyi udvarnokok és a győri káptalan népei, amikor 1272-ben osztatlanul bírt földjüket megosztották, a szőlők birtoklását változatlanul hagyták, mert azokat az ország szokása szerint hospesi jogon birtokolták.

207 Az elidegenítési jogot feltételező vagyonszerzéshez — szőlőbirtokláshoz — hasonlóan az örökösödés is érvényesült a hospeseknél kedvezőtlenebb helyzetű földesúri népek körében. II. András király, amikor 1231ben boradó szolgájának gazdaságát eladományozta, azt hangsúlyozta, hogy a szolgának sem örököse, sem rokona nem volt. Tótdörögdi Farkas meg 1238-ban egyenesen kikötötte, hogy az egyház csak akkor rendelkezhet a neki adott szolga gazdasága felett, ha nem marad utána örökös.

208 Az örökösödés széles körű érvényesülése a földesűr érdekében állott, mivel számára különösen fontos volt, hogy az adózás, a szolgáltatás folyamatos maradjon, az elhunyt ingóságainak, még inkább ingatlan