Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

korisága óhatatlanul visszaéléshez vezetett volna: az udvarbíró szükség esetén mondvacsinált ürügyekkel fogta volna perbe a bogdániakat, hogy ne kelljen üres kézzel — bírság nélkül — távoznia. Hogy ilyen esetek előfordultak, azt a győri várhoz tartozó szőlőművesek 1240-ben kelt kiváltságlevele mutatja. Ebben a IV. Béla király a bírói hatalommal való visszaélés ellen lépett fel, amikor megtiltotta, hogy az udvarbíró haszonszerzésből olyanokat idézzen maga elé, akiknek nincsen ellenfelük, azzal vádolva őket, hogy vétküket rejtegetik vagy tudta nélkül kiegyeztek ellenfelükkel.

194 Az udvarbíró bíráskodásának korlátozása révén a bogdáni kiváltságlevél sajátos helyet foglalt el a kiváltságlevelek körében. Távol állt azoktól, amelyek a földesúr tisztjének bírói tevékenységét nem szorították ilyen határok közé, de messze volt azoktól is, amelyek szerint csak a villicus ítélkezett, s a földesúr tisztje egyáltalán nem, vagy csak ritkán — az ügy súlyosságától függően — vehetett részt a bíráskodásban.

195 A nagyobb ügyekben kiróható bírságról a bogdánihoz hasonlóan a" hospeskiváltságok zöme nem szól. Mégsem lehet kétséges, hogy az a kisebb ügyekben szedett bírság maximumát, a széleskörűen elterjedt 60 dénárt jelentősen meghaladta. Kazsok kiváltságlevele szerint ennek az alapegységnek a többszörösét vetették ki a nagyobb ügyekben. Ha valamelyik kazsoki hospes viszálykodott társával, megtámadta és megverte őt, ahány lépésre lakott a kárvallott házától, annyiszor 60 dénár büntetést fizetett. Ha pedig társát karddal megsebesítette, annyiszor 60 dénár bírsággal sújtották, ahány hüvelyk volt a seb mélysége.

196 Valószínűleg országosan ,

.magyar szokás" szerint hasonló bírsággal büntették a hospeseket, különben nem lett volna sok értelme az egegi kiváltságlevél hivatkozásának az országos szokásra. A sági prépost és officialisa ugyanis azt vállalta, hogy az egegi hospeseket nem terheli bírsággal az ország többi hospesének szokásán túl, hanem pénzben vagy javakban csupán annyi bírságot hajt be tőlük, amennyit az ország többi, meghatározott és nyilvánvaló szabadság alatt élő hospesétől szoktak beszedni.

197 A nagyobb ügyek közé tartozó súlyosabb vétségekért szigorú büntetés járt. A kazsoki kiváltságlevél szerint ezekben az esetekben a „szemet szemért, fogat fogért" elvet alkalmazták. Ha a hospes késsel megsebesítette társát, kezét a mészárszéken késsel átszúrták. Ha társát megölte, kezét vagy lábát levágta, halállal, illetve hasonló testcsonkítással büntették.

198 A villicus juttatást kapott bírói tevékenységéért. A földesúr a befolyt bírságpénzből fizette meg munkáját. A bírságmegosztás azonban korántsem volt általános és egységes: a kiváltságolás módjától és jobbára a villicus hatáskörétől függött, hogy a bíró mely bírságból milyen arány-