Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

A szállítási gondokat azonban nemcsak az elő- és utóünnepeket is megtartó földművelő fuvarosok okozták, hanem a vasútfejlesztési törvény is, melynek keretében az Ajkán átmenő Székesfehérvár—celldömölki vasútvonal is épült. A vasút lehetőséget kínált arra, hogy az üveggyárak — áttérve a széntüzelésre — az erdőhöz kötöttségtől megszabaduljanak. Az üveggyárosok azonban — akár Siemens újításának bevezetésekor — csak akkor ébredtek a valóságra, amikor a vasutakon a külföldi üveg özönlött a saját, hazai piacaikra is. Ekkor azt kérték az államtól, hogy építtesse ki a vasutakat az üveggyárakhoz is, hogy így felvehessék a versenyt a külföldi üveggyárakkal. A kormány — amely egyébként is egyre szigorúbb erdővédelmi törvényeket adott ki — ezt a kérést nem méltányolta. Az államnak nem az elavult, idejétmúlt erdei huták átmentése volt a célja, hanem az, hogy — a kérés elutasításával — az új technika bevezetésére kényszerítse az üveggyárosokat. Erre viszont csak a jelentős tőkével rendelkező vállalatok voltak képesek, így az erdei huták egymás után szüntették be működésüket a Dunántúlon is. Hiba lenne mégis az üveggyárosok egyértelmű elmarasztalása, ha arra is gondolunk, hogy az 1836: XXV. tc. a vasútépítést magánvállalkozókra bízta, akik terveik készítésénél a saját anyagi érdekeiket vették figyelembe. Erre utal gróf Széchenyi István 1848-ban benyújtott javaslata is, aki — mint az első magyar felelős minisztérium közlekedésügyi minisztere — a vasútépítés állami kézbe vételét indítványozta. Az 1848: XXX. tc-t, amely az ország fővárosát kívánta a vasútépítés központjává tenni, a szabadságharc vihara söpörte el. 1849-ben feloszlott a vasútépítési társulat, míg az 1850. március 7-i szerződés következményeként Magyarország valamennyi vasútja osztrák kézbe került.

38 A vasútépítés csak a kiegyezés után vett újabb lendületet, amikor az országrészeket összekötő vonalak is kiépültek. Mindez újabb lehetőségeket kínált az üveggyárosoknak is az áruszállítás tekintetében. Mivel azonban a vasutakhoz vezető utak kiépítése áldozatokat kívánt volna tőlük, a vasútra hárították a felelősséget a külfölddel szembeni tehetetlenség miatt. Így nyilatkozott az üvegipari szakosztály titkára is, aki szerint: „ . . . a cseh és morva üveggyárosok új szerkezetű kemencéikkel, jobb és olcsóbb üveget állítván elő és az osztrák államvaspálya olcsó díjtételeivel hazai gyárainkat versenyképtelenné teszik. Mint kuriózum, érdekesnek tartom e helyen felemlíteni, hogy a magyar állam vaspálya éjszaki vonala körül fekvő 14 üveggyár, melyeknek üzleti központja nagyobbrészt Budapest, nem vasúton, hanem tengelyen szállítja oda áruit, mivel a szállítás e neme jelentékenyen olcsóbb; felvéve már most a tizennégy gyár productióját . . . épen 100.000 frt az, mit a magyar államvaspálya elveszít."

39 Az említett százezer forintot azonban