Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
mú nemesség „durungokkal, póznákkal, csákiyákkal" a külön kocsmáitatást oly módon ,,vívta ki", hogy a város négy kocsmája közül egyik teljes jövedelmét biztosította a jövőre nézve a maga részére. 1849. szeptember 10-én a „nemesi együtt ülő bizottmány", a ,,45 gazda személyből álló nemesség" a külön kocsmáitatás fenntartását kéri látván, hogy „kegyetlenül ellenkezik velük a városi nem nemesi jussal élő bíróság." 972 A városi polgárság az „eleik által" „csupa irgalmasságból befogadott" nemesek ellen az 1819. évi kontraktus érvényesítése mellett tör lándzsát. 97 ' A megyei bizottmány mindaddig a külön kocsmáitatást tartja fenn, amíg az adózás is külön történik. 974 Csernyén a múlt év tavaszán ingyenes épület- és tűzifaizást követeltek, 1849 nyarán a helység határában e kívánt „erdőlési" jogokat már gyakorolják is a parasztok. 970 A veszprémi káptalan 1849-ben Kádártán építendő malmához szükséges telket Horváth István, Kis József és Kántás Mihály káposztáskertjeiből kárpótolta. Az uradalmi ügyviselő Cseresnyés István járási főszolgabírónak nem volt hajlandó nyilatkozni a szokatlan eljárásról. Az állandó bizottmány az uradalmat 8 napon belül nyilatkozat megtételére szólítja fel. A folyamodó sértett feleket, amennyiben a vizsgálat megállapítja, hogy elvett földjeik régóta használatukban voltak, jogaik gyakorlásába visszahelyezik. 9/b Mindez 1849 májusában történik. A község már február folyamán a bizottság segítségét kéri káposztáskertjeik ügyében. 977 A lovászpatonaiak hosszú időn keresztül dézsmás káposztásföldeket birtokoltak, utóbb pedig árendát fizettek értük, egészen 1848-ig, amikor is kötelezettségeiket megszűntnek tekintették. A vizsgálat kiderítette, hogy az érintett földek úrbéri, dézsmás jellegüket az 1797. évi birtokrendezéskor vesztették el. Ezután a velük kötött szerződés alapján mint allodiális birtoktól fizettek árendát, dézsmát vagy robotot. A megye 1849-ben a káposztásföldeket allodiális minőségűnek fogadja el, s a lakosokat járadékszolgáltatásra kötelezi. 978 Nagyvázsony mezővárosában a nemes és nemtelen község egyesülése alkalmával a vitás kérdések között merül fel a káposztáskert használata is. A városi polgárság szeptember 27-én azt találja sérelmesnek, hogy az uradalmi földön lakó nemesek a 150 hold nagyságú szántó, a 4 ezer fej káposztát termő kert, 200 hold kaszáló és fekvő birtokuk után az elmúlt években még valamelyes adót együttesen fizettek, 1849-ben azonban birtoktalannak íratták magukat és csak 54 forint fejadót fizettek. 979 Mivel az adózásban és a közjövedelmek kezelésében az egyesítés a felek ellenállásán megtörik, a szolgabíró arra kötelezi a nemességet, hogy 1819. évi szerződés értelmében az adóterhek negyedét viselje, tekintet nélkül arra, hogy a házi-, ill. hadiadót a megyei pénztárba befizette-e vagy sem. 980
