Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
A bakonybéliek erőszakos legeltetése 1848. május 7-én még csak kihágásnak minősül és az elöljárók tudta és beleegyezése nélkül történik, egy évvel később azonban az elöljárók állnak a mozgalom élére. Az elöljárók és a ,,közpolgárok" egy része az urasági kaszálók és legelök elfoglalását közgyűlésen határozzák el, s „törvénytelen határozatukat erőszakos legeltetéseik által foganatba is vették". Szokoli József helybeli ispán kérésére Kolossváry Sándor szolgabíró honárulás terhe alatt minden erőszakos cselekedettől óva inti őket. A megyei bizottmány arra is felhatalmazza, hogy az ellenállókat akár az összes megyei karhatalom segítségével elfoghassa és a megye börtönébe kísértethesse. 981 A szolgabíró a földfoglalásról készített jelentését június 4-én mutatja be a törvényhatóságnak, majd az ügyet a büntető törvényszéknek adja át. 982 A község a bebörtönzött lakosok szabad lábra helyezéséért folyamodik, de legelőigényéről továbbra sem mond le: az apátság a tiszti vizsgálatot követben a rétek, legelök, erdők újólagos elfoglalását panaszolja. 98 ' Foglalásaik elsődleges oka a legelőhiány, amelynek részleges enyhítésére 1847. június 30-án a pápai uradalommal kötött szerződés alapján három évre veszik bérbe az iharkúti pagonyokat és laposokat évi 50 váltóforintért, ígérve, hogy minden évben 40—50 haj tót biztosítanak a vadászatok alkalmával. 984 A szerződés azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy az apátság jóval közelebbi legelőit is igénybe vegyék. A csótiak a pápai uradalom birkaúsztatási csapását foglalják el. A bizottmány Vermes Illés uradalmi ügyész panaszára törvényszéki eljárást javasol. 985 Gróf Festetics Leó dákai birtokán a parasztok legelőt úgy kapnak, hogy magukat aratáskor napszámok kiszolgáltatására kötelezik. A gróf még 1848. július 24-én segítséget kér a főispánhoz intézett levelében a napszámot megtagadó lakosok ellen, de az okozott kár megtérítésére a megye csak a következő év tavaszán tesz tényleges lépéseket. 986 Huszár Pongrác járási szolgabíró május 19-én jelenti Enyingről, hogy a helybeli nép nagy része ,,a magántulajdon szentségét tapodva a helybeli földesúr rétjeit széltében legelteti". Jómaga hiába teszi kötelességévé a bírónak és a csőszöknek, hogy a legeltetést akadályozzák meg, azok minden próbálkozása kudarccal végződik. Siómarosról jövet saját szemével is láthatja, amint az uradalom földjein szerteszét legalább kétszáz ló és szarvasmarha legelészik. Ezekben a napokban, hetekben számtalanszor tapasztalhatja, hogy ,,illy baj itt a járásban nagyon elterjedt": Mezőkomáromban, Fokszabadin, Siófokon egyaránt nagy lendületet vesz a földfoglalás. De nemcsak a Mezőföldön van ez így. Úgy látja, hogy ,,a baj a megyében áltolyános" és kéri az alispánt, hogy a főispánt értesítse a fejleményekről. 987 A szolgabíróval egyidőben az enyingi uradalom ügyviselöje, Kolossváry József is jelenti, hogy az enyingi és a mezökomáromi lakosok az urasági réteket, lucerná-
