Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

tudtak megjelenni, mivel az értesítést későn kapták kézhez. A helyszínen a kijelölt időben csak a kiküldöttség elnöke és Gaál Péter jelentek meg. A vizsgálat során megállapították, hogy a városlődiek azután, hogy izgatóikat bebörtönözték, szolgálataikat a legnagyobb pontossággal teljesítik, így az egybehívottakat „részben dicsérő" beszéd után elbocsátották, a többi falut pedig levélben hívták fel kötelességeik teljesítésére."

,(

' A kislödiek második adómegtagadása 1849. augusztus végére esik. A pápai pénztár a pápai középső járás adójának befizetési határidejét augusztus 28-ra tűzte ki. A kislődi elöljárók — bár később az ellenkezőjét állítják — meg sem jelennek Pápán. Adójukat nem is fizetnék be, ha Kőrösy Elek alpénztárnok a városlődi jegyző révén nem szerez tudomást az esetről, amikor Pápáról Veszprémbe utazik. Másnap déltájban veszi át a község adóját, de a katonai parancsnokság nem fogadja el a magyar bankjegyeket, az állandó bizottmány pedig Körösy eljárását helyteleníti, amiért a betiltott bankjegyeket elfogadta.

967 Május végén a tési Mihon Mátyást újra kocsmáitatásért panaszolja az uradalom, Mihon azonban borkészletének lepecsételése után sem hagyja abba a mérést. Június 6-án Detrich újólag a bujtogatok és bormérők befogatását szeretné elérni. A szolgabíró a statárium kihirdetésével egyidöben a hangadó Mihon Mátyás zsellért a megyei börtönbe kísérteti. A falu elöljárósága június 21-én kéri szabadon bocsátását.

968 A hajmáskéri község 1849 júniusában arra hivatkozva kér bormérési engedélyt, hogy az urasági kocsmában ihatatlan bort mérnek. A bizottmány iható bor mérésére szólítja fel az uradalmat.

969 Németszentkirály augusztus 4-én kelt levelében a nagyszámú átmenő katonaság ellátására szeretné a háromnegyed évi bormérését egész évre kiterjeszteni. Mivel a bormérést az engedélyezett időn túl is folytatják, Kolossváry Sándor szolgabíró borukat minden előzetes letiltás nélkül elkobozza. Kérésüket a bizottmány elutasítja.

970 Veszprémben a múlt évi katonai beavatkozás sem riasztja el a városlakókat a borméréstől. Vizler János vendéglős június 12-én a bizottmány előtt nemcsak a hívatlan konkurrencia megszüntetéséért lép fel, hanem a földesúr által a szokástól eltérően megszaporított kocsmák felszámolásáért is. A megyehatóság az ügy törvényszék elé vitelét javasolja.

971 Nagyvázsonyban a nemes és nemtelen község 1848 végén történt részleges egyesülése — az „összeolvadás" csak közigazgatási és igazságszolgáltatási téren következett be — a közjövedelmek kezelését bizonytalanságban hagyta. A város két része között 1819-ben létrejött örökös szerződés értelmében a város féléves kocsmáltatási haszonvételéből a nemességet 1/4 rész illette meg, amelynek elosztása folytonos civódást eredményezett. 1836-ban, „egy gyenge és gondatlan városi bíró alatt" a kisszá-