Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

Veszprém megyében 1848 áprilisától változatlan erővel folyik a köz­legelők elfoglalása, az urasági birtokok erőszakos legeltetése, a régi és újabb legeltetési sérelmek paraszti orvoslása. Az első erőszakos cselek­ményre április elején, a szentesítendő törvények kihirdetésekor kerül sor. A másodalispán április 7-én jelenti a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmánynak, hogy a német ajkú nagyhidegkúti lakosok az uraság bir­káit a közös legelőről április 2-án kiszorították. Másnap este 10 óra táj­ban az urasági birkaistállót is felgyújtották, s a kiszorított birkák visz­szafogadását a következő napokban a megyei bizottmány intése ellenére megtagadták. Április 12-én Gelmetti hadnagy 60 főnyi katonaságot vezé­nyelt a helyszínre és Balassa Mihály szolgabíró, valamint a pulai ispán jelenlétében az urasági birkákat visszahajtatta a közlegelöre. A lakosság törvénytelen tettét elismerte, s kérte a katonaság eltávolítását, amire sor is került. 324 A rendzavarókat a szolgabíró 14-én urasági ellentállásért" befogatta és a megyei börtönbe kísértette, ahonnan csak két hét múlva szabadultak. 325 A mozgalom eszmei hátteréről Lindinger János bíró nyi­latkozott a vizsgálat során: ,, . . . a nép általában akarója volt a birkák kihajtásának, mert a jog egyenlőségénél fogva azt hitte, hogy a határ egészen az övék." 326 Nánán a robotot tagadták meg, s amikor ezért Nagy Szabó Ignác, a gróf Nádasdyak ügyviselője felelősségre vonta őket, azt felelték, hogy a robottól a választmány teljesen felmentette őket. A du­dariak ennek hatására szintén kijelentették előtte, hogy ,,az uraságnak többé a határhoz, erdőséghez sat. semmi köze, most már övéké minden; ideje egyszer, hogy akik utolsók voltak, elsők legyenek sat". 327 Az ügy­viselő szorult helyzetében megtiltotta, hogy ugarjaikon az uradalom bir­káit legeltessék; az erdei vágásból egy ,,jó darabot" részükre felszaba­dított, s a cenzuális földjeikre vezető birkacsapást kiszélesíttette, aminek az lett a közvetlen következménye, hogy a lakosok felbátorodva, az uradalom birkáit az erdőből is kihajtották, egyik juhászát félholtra ver­ték, s most ,,a volt jobbágyok az urasági vetéseket és lucernást szélté­ben legeltetik és a dudari major felgyújtásával is fenyegetőznek". 328 Az uradalom a lázongás azonnali megfékezését követeli, mert attól tart, hogy ,,az uraságok majorjai rövid időn fel fognak pörköltetni s embereik agyonveretni; legalább Dudaron mindkettő rövid időn megtörténend, sőt Nánán is alkalmasint". 329 Mihályházán a határ tagosítása ügyében április 15-én köt a falu elöljárósága és Oláh Miklósné birtokos Tóth Lajos mér­nök felfogadására szerződést. Az elégedetlen parasztok április 16-án éjjel 11 — 12 óra között felgyújtják Oláhné birkaaklát, melyet Szakonyi Lajos főszolgabíró árendált az asszony többi jószágával együtt. Amikor 19-én este Koller Ignác szolgabíró a helyszínen megjelenik, rendetlenséget már nem tapasztal, de azt gondolva, hogy ,,ez a hallgatás az alattomosság jele

Next

/
Oldalképek
Tartalom