Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

is lehetvén", hasonló esetekben ,,erősebb eszközök" alkalmazását látja jónak.

330 Mezökomáromban a telekrendezést az 1836. évi úrbéri törvények életbe lépését követően hajtatta végre herceg Batthyány Fülöp enyingi uradalma. A mezőváros 1848. április 17-én, István nádorhoz címzett folyamodásában „tűrhetetlen sérelmei" között tartja számon a remanenciaföldek elfoglalását, amely mintegy 60 családot kényszerített arra, hogy a szomszédos dégi uradalomtól béreljenek földet megélhetésük biztosítása végett. A herceg édesapja állításuk szerint az 1806. évi legelőelkülönözés során legnagyobb sérelmükre 1300 hold földet vett el tőlük, amelyre Lajoskomáromot telepítette.

331 1846-ban az addig purumként

332 nekik maradt legelőt is elkülönítette az uradalom és 15 holdat elfoglalt belőle, egyúttal megszüntette az ötödös dézsmában addig bírt bozóti nádlást. Az elkülönített legelő kimérése alkalmával a határ déli részén, a várostól hat órányira adta ki nekik illetőségüket a földesúr, s nem is egy tagban, úgyhogy jószágaikat egymás területén kénytelenek keresztül hajtani, amelyek „mindenkor az előbbi zavar és ízetlenségek okai".

333 A 48-as törvények alapján panaszaikat a megye elutasította, az uradalom pedig önelégülten hivatkozott arra, hogy a közpénztár gyarapítására annak idején 60 hold legelőt ajándékozott a községnek.

334 Borzaváron 1830-ban hajtották végre a legelőelkülönözést, melynek során az uradalom elvette a község megszállás óta használt ún. fótkúti itatóhelyét. 1848 tavaszán a lakosok arra számítanak, hogy a régi forrást, amelyet az elkülönözést követően csak átmenetileg, nagy szárazság idején használhattak, újra birtokukba vehetik.

335 De éppúgy csalódniuk kell, mint a 16 házas zsellérnek, akik legelöt kérnek maguknak.

336 Bakonybélben szintén a legelőhiány készteti a zselléreket arra, hogy helyzetük könnyítését szorgalmazzák. A Tuskós nevű területet, mely kezdetben téli-nyári marhalegelőül szolgált, az apátság az erdő kiirtása után csak őszi és tavaszi legelőként engedi használni. 1837—38 óta a közlegelőn is annyira megszorítja őket a földesúr rengeteg birkája, hogy kénytelenek más határban legelőt bérelni, s vonós marháikat télen-nyáron istállóban tartani, hogy eleget tehessenek a vármegye parancsainak. Per útján többször is megpróbálkoznak helyzetük javításával „mégis elsikálódik részükre minden igazság".

337 Sárkány Miklós apát május 8-án már azt jelenti a megyei bizottmánynak, hogy a lakosok marháikat május 7-én reggel az urasági ökörtilosba hajtották.

330 Hunkár Mihály szolgabíró a helység „összehívott polgárait" megfeddette és az elöljárókat tette felelőssé minden hasonló esetben.

339 A Tuskós nevü legelő ügyében az igazságügyminiszteri államtitkár csak november 12-én rendel el vizsgálatot,

340 amelyet a megye csak a következő év tavaszán teljesít.

341 Ekkor a lakosok maguk is elismerik, hogy a 22 zsellérbirtokon kívül a faluban más úrbéri birtok