Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

Molnár József és Tóth Pál lepsényi zsellérek az uradalom által apjuktól elvett fél-fél telküket követelik vissza.

316 Első kérelmüket április 30án, a másodikat megegyező tartalommal május 11-én írják.

317 Molnár apját az 1813. évi katonai „fogdozáskor" vitette el a helység katonának, s telkét a család „elpusztulása" miatt vették el. Tóth Pál édesapja féltelkét az apa halála után, 1810 táján fia korai árvasága idején vette el az uradalom, mivel az „mívelésre elégtelen" volt, s más használatába adta.

318 A telkek visszaszerzését mindketten 1837-ben kísérlik meg, vágyuk annyiban teljesül, hogy 8 zsellértársukkal együtt 6 elhagyott telket kapnak használatba robotkötelezettség mellett. 1843-ban azonban az uradalmi tiszt mint művelésre elégteleneket, törvényes jogainál fogva mindnyájukat megfosztotta földjeiktől. Pintér József jásdi bíró 40 évvel ezelőtt a község „tulajdonában" volt környék elvesztését panaszolja az alispánnak. A község a vármegyétől szeretne bizonyságot szerezni arra vonatkozóan, hogy a környék megtelepítésük idején a Bakony rengetegét alkotta. A telepítő levél ellopatásával a csernyei uraságot vádolják: „Végre a politika annyira vitte a csernyei kasznárt, hogy szállító levelünket régvolt bírónktól, melyet az ágyon feküdni látván, eloroszolta, — s így régi jogaink megsemmisültek, és a mi nyert régi jussainkkal nem élhetünk."

319 A szomszédos pusztákat az összesítés és elkülönözés megtörténtéig szeretnék visszakapni. Keller János tótvázsonyi lakos, Kazay Gáborné volt jobbágya, az asszony magvaszakadtával az Oroszy-örökösök által elvett Magyali nevű kaszálójának visszaadását kéri. Szomszédai is emberemlékezet óta jobbágybirtoknak ismerik az érintett kaszálót, melyet földesurai dominálisnak minősítve sajátítottak ki. A visszahelyeztetési ügy a félbemaradt perek közé került 1848 nyarán.

320 Ácsteszéren az váltott ki elégedetlenséget, hogy az összesítés során némelyek telki állományát leszállították: a 79 telkes gazda többségének 4/8, a többieknek 5/8 telek jutott.

321 A megkárosítottak a fennmaradó hasznavehetetlen földekből kívánják kárpótoltatni magukat. A helytartótanács által jóváhagyott ítélet erre valóban lehetőséget is adott, mert kimondotta, hogy az 1/16 teleknél kisebbeket kimérni nem lehet, s a kimetszett haszontalan föld a jobbágyok kezén maradjon.

322 Balatonfőkajárón az első alispán 1848. szeptember 4-re tűzte ki a felmérésről készült térkép hitelesítését, de a volt úrbéres lakosság halasztást kért annak érdekében, hogy előbb panaszait orvosolhassa. Ezek közül első helyen említik, hogy a kamara 1846. április 1-én készült egyezséglevelében megígérte, hogy birtokukból semmit el nem vesz, egy darabot azonban mégis az akarattyai pusztához csatolt, s ezzel azon földek birtokuktól távol kerüitek. Másodszorra azt sérelmezik, hogy a 110 hold rétet a közbirtokossággal megfelezve osztották szét, de járandóságuk egy részét a Kesellő-hegyen, teljesen hasznavehetlen területen kapták meg.

323 Panaszuk elintézetlen maradt. 390