Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
tásáért tesz lépéseket minden eredmény nélkül. 306 Varga Ferenc és Luksa Mihály nagyapjuktól ezelőtt 60 évvel elvett negyed telküket követelik vissza az uradalomtól. 307 Kérésüknek nem tesznek eleget, s a szükséges vizsgálatot sem végzik el. 308 Lepsényben összetűzésre az adott okot, hogy a jegyző belső fundusának megnagyobbítására Vitáris Tóth István házhelyét az elöljárók a becsár lefizetése után akarják elfoglalni. Elvett házhelyét öreg Szabó István félhelyes gazda házhelyéből szándékoznak pótolni. 309 A két lakos úgy érezte, hogy a jegyzői lakot az ,,ő kijátszásukra" nagyobbítják meg és az alispánhoz fordul panaszával. Vitáris, aki ,,ösrül több századok óta" bírta, nem akart megválni belső fundusától, kivált azután, hogy annak védelmezéséért a testi büntetést is elszenvedte. Szabó István „több mint 70—80 esztendőktől bírt házi fundusát kisebbíteni vonakodik". 310 Maguk mögött tudhatják szinte az egész falu népét: folyamodásukat rajtuk kívül 62-en írták alá. Mindkét sérelem eredetét 1839-ből, az összesítési és legelőelkülönözési per kezdetétől veszi, melynek folytán a jegyző házhelyének nagyobbítására az 1844. március 7-én tartott úriszéken hoznak ítéletet, 3 " amelyet aztán a megyei törvényszék és a helytartótanács is jóváhagy. Megbecsült épületének árát Vitáris 1847 májusában kapja meg, s a kijelölt házhelyen rögtön hozzá is lát új házának felépítéséhez, de az építkezést a dologidő eljöttével a következő évre halasztja. Ebben a helyzetben találják Vitárist és Szabót az áprilisi törvények. Mindketten saját szempontjukból értékelik a változásokat. Szabó István „azt mondván, hogy most szabad világ van, ö nem engedi meg, hogy Vitáris Tóth István a kijelölt fundusára építsen, hanem ha építeni akar, építsen oda, ahol most van". 312 Vitáris maga is hasonlóképpen gondolkodott és április 27-re, az elöljáróság tilalmát semmibe véve minden kövét a jegyzői lak fundusára, saját régi házhelyére hordta, s kijelentette: „ . . . az ő fundusával senki sem parancsol, s az építkezést már elkezdeni akarván." 313 Huszár Pongrác szolgabíró május 3-án az ügy barátságos elintézésére megjelent, de amikor az érintetteket maga elé hívatta, azok a helység bírójával azt üzenték, hogy „vélem semmi dolguk, ha nekem van velük valami bajom, menjek helyükbe". Másodszorra már megyei katona segítségével rendelte maga elé őket, de szigorú feddés után sem voltak hajlandók megegyezni, sőt kinyilatkoztatták, hogy „az e tárgyban hozott ítélet csupa hamisság és erőszak, azt ők semmi esetre meg nem állják, hanem egyenest Budára mennek bajuk orvoslása végett, s ha a kivánt igazságot itt sem jól nyerik ki, akkor egyenest a felség elejbe folyamodnak". 314 Komolyabb ellenállásra azonban ezután már gondolni sem mernek. Huszár Pongrác szolgabíró június 2-án azt jelenti a megyei bizottmánynak, hogy mielőtt az úriszéki ítéletet végrehajthatta volna, a felek az ügyet maguk közt már elintézték. 315
