Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Dávid Zoltán: Az 1831. évi kolera pusztítása Veszprém megyében

szeírás közzététele, a kolera méreteinek és területi megoszlásának megismerése, nem pedig a kolera kitörésekor létesített bizottság tevékenységének egészen pontos végigkövetése volt. Ebből az adatokhoz csak annyit fűztem, amennyi a járvány lefolyásának, a hatóságok tevékenységének megismeréséhez szükségesnek látszott. A Veszprém megyei bizottság működéséről Rohonczy János alispán által készített zárójelentés az 1831. évi kolera előzményeit 1817-ig vezette vissza, s kitörését a távoli Bengáliában a romlott rizskása fogyasztásával hozta összefüggésbe. Hosszú útja során Magyarországra Galícia felől érkezett, ezt bizonyítja, hogy az első megbetegedéseket 1831. június 13án Ugocsa, június 15-én Borsod, majd június 23-án Bereg megyéből jelentették. A fertőzött gócokból a járvány rendkívül gyors ütemben több irányba sugárzott szét, és 1831. július 22-én már az ország nyugati határáig, Pozsony megyébe érkezett. Más megyékből ugyancsak augusztusban, Zalából pedig kivételesen szeptember 12-én jelentették a kolera kitörését, általánosságban mégis azt mondhatjuk, hogy két hónap leforgása alatt csaknem az egész ország fertőződött. Veszprém megyében az első gyanús megbetegedéseket 1831. július 5-én Várpalotán észlelték, de a helyi orvos véleménye szerint „kolerához hasonló, de nem kolera betegségnek határozhatom, minthogy a három esetnek okait feltalálhattam és megmételyesedést nem gyaníthattam". Javasolta, hogy „Szolgabíró Úr ami rendeléseket jónak ítél, tehet, csak vigyázva és lárma nélkül". E figyelmeztetés jogosnak látszott, nehogy a lakosság körében pánik törjön ki, s megnehezítse a hatékony ellenintézkedéseket. Bár a három palotai beteg valóban nem volt kolerás, és a járvány Veszprém megyében ténylegesen csak augusztus 5-én tört ki, a megye nem maradt tétlen, és az 1831. július 9-én Veszprémben megtartott kisgyűlésen már foglalkoztak a védekezés megszervezésével. A másodalispán előadta, hogy „az országnak Tisza melléki némely felsőbb vármegyéiben az úgynevezett epekórsághoz külső jeleire nézve hasonló ragadó nyavalya ütött ki . . ." mely már halálos áldozatokat követelt, és közölte, hogy a nádor Székesfehérvárra július 8-án gyűlést hívott egybe a védekezés hatékony módszereinek kidolgozására. Első tennivalóként az utazók ellenőrzését határozták el. Bizonyságleveleikbe be kellett jegyeztetniök, hogy fertőzésmentes vidékről jönnek. A régi passzusokat bevonták, az anélkül utazókat pedig a szokásos módon megbüntették. Döntés született arról is, hogy a nádor július 4-én kelt rendelete értelmében a ragályos betegség ismertetőjegyeiről és a védekezés módozatairól szóló tanácsokat-a lakosság részére 600 példányban kinyomtassák. Ezután Rohonczy János első alispán vezetésével a járvány