Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Takács Lajos: Az erdőbirtokosságok típusai és működése a jobbágyfelszabadítás után (A pécselyi példa)

erdőhasználattól az erdőföld szabályos beosztásán keresztül a fa osztásáig vezettek.

5 Ez, mint általános elv igaz is, csak a gyakorlatban nem mindig található meg a fejlődésnek minden szabályszerű fokozata. Azonkívül igen lényeges fáziseltolódások is tapasztalhatók az erdők bőségének és a használók kisebb-nagyobb létszámának megfelelően. Mindenesetre az osztás valamiféle formájával, azaz az erdőhasználat szabályozásával ott találkozhatunk először, ahol az erdő kevésnek bizonyult — így pl. a kis földű komposszesszoroknál. Az egyik legkorábbi adat, ami az erdőhasználat szabályozására rendelkezésünkre áll, az a határozat, mit a kissárosi közbirtokosok 1620. február 20-án hoztak, s amellyel megszabták, hogy ezentúl erdőt „esztendőnként darabban osszanak a községnek", majd pedig ,,azt kivágván és elhordván, újabb darabot adjanak". A szöveg további részéből aztán az is világossá válik, hogy a „községet" jobbágylakosság alkotja. De ez a szabályozás még az osztásnak kezdeti formája, amikor egy-egy darab erdőt jelöltek ki, amit a község jobbágyai az évben kivághattak és felhasználhattak. Ugyanakkor a szokásos szabad téli faizáshoz már a továbbiakban nem volt lehetőségük.

6 A szabályozásnak más formája kísérhető nyomon a Nyitra megyei Apáti és Vicsáp erdőhasználatára vonatkozó adatokban, amelyek közül az elsőnek rögzítésére 1700-ban került sor. Az akkor tartott per egyik tanúja, a 103 éves egerszegi Kiszel Mihály elmondta, hogy „azelőtt ugyan az erdőket eképpen amint most, nem osztották", hanem a két falu bírái a falukat „házanként megjárván, minden gazdának meghagyták, hány szekérre való fát vágjon".

7 Az 1719-es kihallgatásnak egyik tanúja viszont, a szintén egerszegi, 86 éves Farkas János azt vallotta, hogy „valamint a török birodalom előtt, úgy a török birodalomban is, mind vicsápiak, mind apátiak egyaránt bírták, élték és osztották az erdőt". Ugyané per másik tanújának, Lictor Jánosnak (Körtvély) vallomásából pedig arról értesülhetünk, hogy ha a falubelieknek szüksége volt fára, „az erdőben egy darabot elszakasztottak és egymás közt egyaránt felosztották".

8 A szövegből nem derült ki, hogy a földet vagy a fát — esetleg darabszám — osztották-e el. Hogy a földterület szerinti osztás szokásban volt, az egyértelműen kiderül a Torda megyei Szinden 1738. aug. 22-én tartott tanúvallomás adataiból, melyeket sokirányú információi következtében már Tagányi is többször idézett.

9 Itt ugyanis nemcsak a jobbágyonként kimért erdőterület nagyságáról, hagyományos „nyíl" nevéről, a mértékegységről értesülhetünk, hanem arról is, hogy a földesúrnak is a jobbágyok osztanak erdőt, tehát még a földesúri joghatóság nem nőtt a paraszti közösség hagyományos gyakorlata fölé.

10