Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története

zött nem volt egyetértés. Horváth Gáspár Klyzi Tuskanics Matkónak (+ 1526) és Gyulaffy Potenciának ( + 1529) volt a fia. Amikor nagykorú lett, megállapította, hogy Horváth Péternek és Jeromosnak nincsen joga a vázsonykői várhoz és a hozzátartozó uradalmakhoz. Ezért 1554-ben pert indított Horváth Péter ellen. A perben panaszolja, hogy amikor Horváth Péter és néhai Horváth Jeromos — a klyzi Ruzsnovicsok családjából — Vázsonykő várába jöttek, és mint gyámok átvették, neki 3000 forint kárt okoztak. Amikor pedig nagykorú lett, a várat nem adták át neki, hanem hárman közösen birtokolták. Lukcsics József szerint Pétert nemsokára ki­zárta a királyi őrség vezérségéből. Ennek azonban ellentmond az, hogy az 1561. évi várvizsgálat egyedül Horváth Pétert találja a várban és Hor­váth Gáspár akkor már régen nincsen a várban. 7 Vázsonykő őrsége 1552-ben 20 huszár és 50 gyalogos, Cseszneké ugyanennyi. Tihany őrsége 40 huszár és 50 gyalogos, Devecser őrsége pedig 75 huszár és 90 gyalogos. 8 Hadim Ali budai pasa 1552. május 29-én ostrom alá vette Veszprém vá­rát. A vár védelmére Paksi János kapitány kapott megbízást, később en­nek helyébe Pető Péter került, majd Vass Mihály, a szabad hajdúk feje, vette át a védelem irányítását. A zsoldos katonaság és a szabad hajdúk között azonban állandó volt az egyenetlenség, ezért a várat nem tudták tartani, és hosszabb alkudozás után 1552. június 1-én a várat átadták a töröknek. Nem sokkal később Veszprém feladása után várépítők vizsgál­ták meg a leveldi (lövöldi), cseszneki és vázsonyi végházakat, hogy érde­mes-e azokat kijavítani. A szakértők véleménye az volt, hogy mind a három várat alapjaiban le kell rombolni. Miksa főherceg azonban nem fogadta el Sforza Pallavicini és Khunigsberg győri főkapitány javaslatát Csesznek, Vázsony és Lövőid lerombolására vonatkozólag, hanem elren­delte, hogy Csesznek és Vázsony várába 50—50 gyalogost és 10—20 lo­vast tartsanak. Veszprém elfoglalása után Vázsonykőnek Tihannyal együtt az volt a feladata, hogy a török dél felé irányuló támadásait megakadályozzák. Sforza Pallavicini Pápáról 1552. október 1-én a következőket írja I. Fer­dinándnak: „Ugyanis azok a véghelyek, melyeknek kötelessége az, hogy ezeket a részeket a török ellen megvédjék — mint Leweld, Vázsonykő és Tihany — szükséges, hogy a törökök átkelését megakadályozzák, ha azok Tapolca ellen támadást akarnak intézni." Az 1553. évben elhatározták a végházak hadi népének szaporítását, az újonnan toborzott katonaság elhelyezésével lovag Carolus Jakab és Pallavicini marsallt bízták meg. Az új elosztás alapján Vázsony őrsége 50 hajdú és 20 huszár, ugyanezt a létszámot kapja Csesznek is. Az 1553. évben az ún. landschaftbewil­ligungból tartott, illetve fizetett magyar katonaság száma Vázsonyban 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom