Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története
zött nem volt egyetértés. Horváth Gáspár Klyzi Tuskanics Matkónak (+ 1526) és Gyulaffy Potenciának ( + 1529) volt a fia. Amikor nagykorú lett, megállapította, hogy Horváth Péternek és Jeromosnak nincsen joga a vázsonykői várhoz és a hozzátartozó uradalmakhoz. Ezért 1554-ben pert indított Horváth Péter ellen. A perben panaszolja, hogy amikor Horváth Péter és néhai Horváth Jeromos — a klyzi Ruzsnovicsok családjából — Vázsonykő várába jöttek, és mint gyámok átvették, neki 3000 forint kárt okoztak. Amikor pedig nagykorú lett, a várat nem adták át neki, hanem hárman közösen birtokolták. Lukcsics József szerint Pétert nemsokára kizárta a királyi őrség vezérségéből. Ennek azonban ellentmond az, hogy az 1561. évi várvizsgálat egyedül Horváth Pétert találja a várban és Horváth Gáspár akkor már régen nincsen a várban. 7 Vázsonykő őrsége 1552-ben 20 huszár és 50 gyalogos, Cseszneké ugyanennyi. Tihany őrsége 40 huszár és 50 gyalogos, Devecser őrsége pedig 75 huszár és 90 gyalogos. 8 Hadim Ali budai pasa 1552. május 29-én ostrom alá vette Veszprém várát. A vár védelmére Paksi János kapitány kapott megbízást, később ennek helyébe Pető Péter került, majd Vass Mihály, a szabad hajdúk feje, vette át a védelem irányítását. A zsoldos katonaság és a szabad hajdúk között azonban állandó volt az egyenetlenség, ezért a várat nem tudták tartani, és hosszabb alkudozás után 1552. június 1-én a várat átadták a töröknek. Nem sokkal később Veszprém feladása után várépítők vizsgálták meg a leveldi (lövöldi), cseszneki és vázsonyi végházakat, hogy érdemes-e azokat kijavítani. A szakértők véleménye az volt, hogy mind a három várat alapjaiban le kell rombolni. Miksa főherceg azonban nem fogadta el Sforza Pallavicini és Khunigsberg győri főkapitány javaslatát Csesznek, Vázsony és Lövőid lerombolására vonatkozólag, hanem elrendelte, hogy Csesznek és Vázsony várába 50—50 gyalogost és 10—20 lovast tartsanak. Veszprém elfoglalása után Vázsonykőnek Tihannyal együtt az volt a feladata, hogy a török dél felé irányuló támadásait megakadályozzák. Sforza Pallavicini Pápáról 1552. október 1-én a következőket írja I. Ferdinándnak: „Ugyanis azok a véghelyek, melyeknek kötelessége az, hogy ezeket a részeket a török ellen megvédjék — mint Leweld, Vázsonykő és Tihany — szükséges, hogy a törökök átkelését megakadályozzák, ha azok Tapolca ellen támadást akarnak intézni." Az 1553. évben elhatározták a végházak hadi népének szaporítását, az újonnan toborzott katonaság elhelyezésével lovag Carolus Jakab és Pallavicini marsallt bízták meg. Az új elosztás alapján Vázsony őrsége 50 hajdú és 20 huszár, ugyanezt a létszámot kapja Csesznek is. Az 1553. évben az ún. landschaftbewilligungból tartott, illetve fizetett magyar katonaság száma Vázsonyban 20
