Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története
huszár és 20 gyalogos volt, évi zsoldjuk: 2655 forint. Ezzel szemben a cseszneki végház 20 huszárt és 50 gyalogost kapott. 9 Németh Gábor — Fesslerre hivatkozva — azt írja, hogy Vázsony 1553ban — mint Veszprém is — török kézbe esett, és Tujgon pasa foglalta el, de már 1557-ben Veszprémmel együtt a magyarok ismét visszafoglalták. Fessier adata azonban nem felel meg a valóságnak. Vázsonykői Horváth Gáspár leveleiből ugyanis az tűnik ki, hogy a vár változatlanul magyar kézben volt, bár Veszprém elfoglalásával nehéz helyzetbe került, és állandóan fenyegette az a veszély, hogy nagyobb török támadás esetén elesik. A végvár azonban nem tudta biztosítani a környező falvak önállóságát, illetve nem tudta azokat megvédeni a töröktől. így azután a falvak behódoltak a töröknek, hódoltsági falvak lettek, és kénytelenek voltak adót fizetni és egyéb szolgáltatásokat teljesíteni. A vázsonyi nahije 1563tól 1566-ig állott fenn, a fehérvári szandzsákhoz tartozott, és 19 hódoltsági falut foglalt magában. A hódoltsági faluk között voltak olyanok, melyek azelőtt a vázsonykői vár tartozékai voltak: így Bakon Herend 10 ház, Vöröstó 7 ház, Barták — talán Barnag — 7 ház, Aláson 4 ház, Cselen — valószínűleg Csepely — 7 ház. A környező falvak közül idetartozott még Szent-Antal (Szentantalfalva) Almádi — Abád — Almád a bencés apátsággal, Aták — elpusztult település Monostorapáti mellett — és Minszent Zók — valószínűleg Mindszentkálla. 10 A veszprémi törökkel való első érintkezésről Vázsonykői Horváth Gáspár levele értesít bennünket, melyet 1555. január 6-án intézett Nádasdi Tamás nádorhoz. írja ebben, hogy valami dézsma miatt összevesztek egy törökkel, és a török megsértette őt. Könyörög azért a nádorhoz, adjon neki szabadságot arra, hogy megvívhasson a törökkel: ,,És kenyerghek The Nagyságodnak, mint kegyelmes Uramnak, hogy ne hagyjon The N. thyztességemben megh kyssebbülnem és megh fogyatkoznom, mert megh ez ideigh Tyzztesseghem volt es thyzta orcával éltem az vytezek kezett, mert ha ezth az dolgoth énnekem valaky orchamra vethneye, hogy én nem mertem megh vynya vele, inkább akarnám egy zempylantasban megh holtomat, hogy nem mint az világba elthemet." Kéri egyúttal azt is, hogy a nádor ,,igazlátónak" Gyulaffy Ferenc csobánci várkapitányt rendelje ki az ő részéről a bajvíváshoz." A bécsi udvar szigorúan tiltotta a török—magyar baj viadalokat, és ez indokolja Horváth Gáspár könyörgő levelét a nádorhoz, hogy eszközölje ki a baj viadal engedélyezését. Horváth Gáspár 1554. november első napjaiban Csobáncon volt, és Gyulaffy Lászlóval együtt részt vett a török egyik sikertelen ostromának visszaverésében. Komárból 1556. szeptember 18-án keltezett levelében azt írja a nádornak, hogy egy szolgáját Pozsgay Lukácsot a török elfogta, ugyanakkor elfogta Gyulaffy uram szolgáját Haranya Pétert is. Mindket-
