Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

Az adózás módja, az adózók, a földesurak és az adóköteles birtokok megoszlása Az 1488. évi adószedést részletesen szabályozó királyi parancslevél mind ez ideig nem került elő. A környező évekből is csak néhány ilyen oklevélről van tudomásunk. Ismerjük az 1482. és a viszonylag általánosabb 1487. évi, illetve az 1491-ből, 1493-ból és 1495-ből származó parancslevelet.

34 Ezek azonban nem adnak egységes képet; az adószedés részleteiben elég gyakran változott, s feltehető, hogy Mátyás király halála e téren is bizonyos cezúrát jelentett. Ezért kérdésünkre a választ elsősorban magából az adóösszeírásból kell kihámoznunk. Az adólajstrom első része közvetlenül nem tájékoztat az összeírt települések adófizetőiről. Helységenként, illetve Németi és Horhi esetében együtt, megnevezi a birtokosokat vagy részbirtokosokat, s külön-külön (néhányszor összevontan) megadja a birtokukra kivetett adót. Nem kétséges, hogy e birtokok adófizehö lakói nagy többségben jobbágyok voltak. Rajtuk kívül azonban mások is éltek ezeken a településeken. Három helységben: Szentgálon, Németiben és Horhiban királyi vadászok adóztak.

35 Több egyházi birtokon viszont egyházi nemesek, prédiálisok laktak. Az egyházi földesurak közül a győri püspökség birtokain éltek nagyobb számban egyházi nemesek. Jelentőségüket mutatja, hogy önkormányzatuk volt; a nemesi vármegye mintájára létrehozták a maguk kis vármegyéjét, a tapolcafői egyházi nemesi széket.

36 Mátyás király az egytelkes nemesekhez hasonlóan a prédálisokat is megadóztatta.

37 Korábbi adómentességüket — miként a győri püspökség prédiálisai sérelmezték — nem vették figyelembe.

38 A királyi vadászok és az egyházi prédiálisok sem jobbágynak, sem nemesnek nem számítottak.

39 Az adólajstromban mégis a jobbágy adófizetőkkel szerepelnek egy sorban. Kétségkívül azért, mert ugyanúgy adóztak, mint a jobbágyok: valamennyien portánként egy forintot fizettek. Az egyforintos adótehernek megfelelően a királyi, királynéi, egyházi és világi földesuraságok birtokainak adótételei mindig egész számok, s így adójuk — miként Szabó István felismerte — az adózó porták, vagyis az adóköteles háztartások számával volt egyenlő.

40 A porta ebben az esetben nem általában telket, hanem háztartást jelent: a negyedtelkes jobbágyok éppúgy fizettek, mint az egész telkesek, sőt a zsellérek bizonyos — szántót és szőlőt művelő — rétege is adózott.

41 Hogy az egyforintos adó valóban az egyes — méghozzá különböző gazdaságot bíró — háztartásokat terhelte, azt kellően igazolhatjuk, ha az egyes települések 1488. évi adótételeit más források adataival vetjük 9 Tanulmányok