Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Gál József: Fél évszázada halt meg Németh Mária (1897 - 1967). A drámai szoprán emlékezete
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 máról beszélek utoljára mennyire kínoz, alig tudok lélegezni, feküdni nem is tudok, ülve aludtam az ágyban ma éjjel is”73 1947. október 15-én arról írt, hogy váratlanul súlyos, életveszélyes állapotba került, vérmérgezést kapott, amiből penicillin injekciókkal sikerült meggyógyítani.74 1950. október 2-án datált levelében ismét a betegségéről panaszkodott: „Augusztus 25-e óta minden nap mentem a szegények klinikájára reggeltől ülök itt néha 10, néha У210-ig is és várom még sorra kerülök, hogy megkapjam az injekciót a vénámba, ami nélkül már menni is alig tudok, nincs lélegzetem és egész éjjel ülök az ágyam szélén.”75 1961. szeptember 19-én újabb betegségéről tudósított: „Nem elég a szivemmel a sok baj... most egy újabb operáción estem át, jobb mellemet leoperálták egy nagy daganat volt benne - valószínű nem volt jóindulatú különben nem operálták volna le. 2 órás operáció volt a szivem kibírta, de én azóta szenvedek rengeteget, most már egy kicsit enyhül a fájdalom.”76 Nehezen viselte a besugárzást, 1961. december 12-én írta „...2 széria besugárzás tönkre tett teljesen.”77 A betegség férjét sem kímélte, 1966. április 12-én rákbetegség miatt egyik veséjét eltávolították.78 A színpadtól visszavonuló, betegségekkel küszködő negyedszázad alatt gyakran a „mit vétettem én” gondolata foglalkoztatta. Ez már 1946-ban írt második levelében is tükröződik: „Szeretnék annyi mindent leírni, elmondani és képtelen vagyok erre. Valami történt bennem valami más lett bennem, sokszor magam sem ismerek magamra. Összeomlott bennem minden, igy csak épen hogy élek 73BSLM NM-gy. 4/11. sz. levél. 74BSLM NM-gy. 4/16. sz. levél. 75 BSLM NM-gy. 4/65. sz. levél. 76BSLM NM-gy. 4/73. sz. levél. 77 BSLM NM-gy. 4/74. sz. levél. 78 BSLM NM-gy. 4/84. sz. levél. de semminek sem látom értelmét, célját tovább... Azt írjam, hogy hozzám mindenki rossz volt, mindenki becsapott és kifosztott... eh nincs értelme irogatni, hogy arról írjak, hogy albérleti szobában élünk? Inkább hallgatok.”79 Nem hallgatott, mert ekkortájt írta a legtöbb levelét, néha hetenként többet is. Ez a „kibeszélés,” ha rövid időre is, de bizonyára enyhíthette rossz közérzetét. 1946. december 2-án így sóhajtott föl: „Istenem! Én hontalan, hazátlan, nincstelen - aki annyira szerettem a hazámat... én akkor a legnagyobb magyar voltam mindenütt... én hontalan lettem.”80 1947-ben rövid időre reménykedni kezdett, Milánóba utazott, bízva a környezetváltozás jótékony hatásában.81 A bizakodás nem tartott sokáig. 1948. január 18-án már Zürichből keltezett újabb levelében depressziós állapotát írja meg.82 Március 12: „nem tudok beletörődni abba, hogy igy kell élnem igy kell hazátlanul szenvednem... hogy lehet egy művészt koldusbotrajuttatni, aki 20 éven át hazájának csak dicsőséget hozott.”83 Másnap is hosszan tépelődött magában: „sajnos ahogy most állok magammal ez minden testi betegségnél kinzóbb, mert az idegeim annyira betegek, ezt azelőtt soha nem tudtam volna elképzelni, hogy ilyen is létezik... és egy majdnem teljes meghasonulás mindennel. Higgye el már csak élek, de nem érdekel semmi... Azt megmondhatja, hogy állandóan beteg vagyok - ez igaz is. aztán, hogy honvágyam van ezt is hiába tagadnám le, nálamnál nagyobb magyar ezen a világon nem volt és nincs is... sok sok kínzó gyötrelem van nálam - nem lehet egy öreg fát kivágni és új helyre ültetni - annak is meg kell halni, ennek is mint én vagyok. 79BSLM NM-gy. 73.650.111. sz. levél. 80 BSLM NM-gy. 4/l6. sz. levél. 81 BSLM NM-gy. 4/21. sz. levél. 82 BSLM NM-gy. 4/48. sz. levél. 83 BSLM NM-gy. 4/52. sz. levél. 16
