Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)

Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája

2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények ságosabb útvonalat és eszközöket ta­láljanak.53 A Mussolini által kezdemé­nyezett 1928. április eleji milánói talál­kozón többek között a fegyverszállítás újabb taktikai részleteinek megbeszélé­sére is sor került.54 Bethlen levonta a tanulságot: Olasz­országra a jövőben is lehet számítani a magyar katonai kiképzés és a techni­kai modernizáció tekintetében. Ezt a lépést szolgálta Gömbös Gyula (1886- 1936) 1928. évi honvédelmi államtitká­ri kinevezése is, amely az olasz és oszt­rák katonai együttműködés elmélyí­tését eredményezte. Noha Mussolini 1927- től egy aktív, terjeszkedő külpoli­tikát hirdetett meg, az 1926-tól érvény­ben lévő olasz hadrend a védekezésre koncentrált. Egy támadásra is alkalmas haderő kialakítására azonban a pénzhi­ány miatt nem volt mód. Az olasz had­sereg valós erejéről, vagy inkább an­nak hiányáról a hadsereg vezetése egé­szen 1935-ig, az etiópiai-háborúig nem is hívta fel a Duce figyelmét.55 így Mus­solini ígéretei Magyarország számára is inkább csak nagyvonalú, de többnyire üres ígéretek maradhattak. A szentgotthárdi ügy Ausztriával kapcsolatban is számos következtetés levonására volt alkalmas. Seipel kan­cellár már 1927 tavaszán kinyilvánítot­ta, hogy tudomásul veszi Magyarország fegyverkezési igényeit,56 ezt a nézetét 1928- ban a szentgotthárdi botrány után is megerősítette. Ehhez a Magyaror­szággal szemben lojális és megértő állás­53DDI Settima serie. Vol. 5.333., Vol. 6.73. Idé­zi: Romsics, 1991.184. p. 54 Romsics, 1991.185. p. 55 Erről bővebben: Juhász Balázs: Olasz-magyar katonadiplomáciai és katonapolitikai kap­csolatok a Bethlen-kormánytól a Gömbös kormányig. Phd-disszertáció. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Bp., 2014.23-24. p. 56MNL OL К 64. 1927. 20t 272 res/1927. Bécs, 1927. június 17. ponthoz az osztrák kormány egészen az 1938-as fennállásáig ragaszkodott. A korabeli magyar külpolitika értel­mezésében a szentgotthárdi-eset nem­zetközi botránnyá fajulása az osztrák szociáldemokrata párt tervszerű akci­ója volt. Ezek szerint a baloldali meg­figyelők a szállítmányt „már az osztrák határ átlépésétől kezdve állandóan figye­lemmel kísérték, hogy a magyar határon az ismert illoyális módon robbantsák ki az egész ügyet.” Magyar vélekedés szerint az osztrák baloldali sajtó együttműkö­dött a kisantanttal a nemzetközi bot­rány fokozásában is.57 A magyar külügyi vezetés számá­ra ez az eset is azt jelezte, hogy a bal­oldali befolyás mértékét Ausztriában csökkenteni kell. „Az osztrák közigazga­tásban anarchikus állapotok vannak a kor­mány gyengesége és a szociáldemokrata párt kitűnő megszervezettsége következté­ben.’’58 A magyar vezetés meggyőződése szerint Ausztria csak abban az esetben válik megbízható szomszéddá, ha egy erős jobboldali kormány tevékenykedik a szociáldemokrata ellenzék hathatós visszaszorításán. Ennek a felismerés­nek köszönhetően a Bethlen-kormány még intenzívebben támogatta az oszt­rák jobboldali félkatonai Heimwehrek államcsíny terveit, amelyhez megnyer­te a római vezetés támogatását is.59 En­nek kapcsán az 1928. április eleji titkos milánói tárgyaláson részletesen egyez­tetett a két miniszterelnök. Mussolini is egyetértett azzal, hogy a Magyaror­szágra küldendő illegális fegyverek biz-57MNL OL К 64. 1928. 20t 148/1928. Bp., 1928. február 20. 58 Uo. 59 Bethlen Heimwehrpolitikájáról bővebben: Mürber Ibolya: Ungarische Unterstützung für die österreichischen Heimwehren in den späten 1920er Jahren. In: Öt kontinens (Fach­zeitschrift der Loránd Eötvös University Bu­dapest) 2019.129-144. p. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom