Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 tonságos szállítását csak egy Budapesthez és Rómához lojális osztrák kormány biztosíthatja, így szintén a Heimwehr katonai és pénzügyi felkarolása mellett foglalt állást.* 60 így 1928-től Róma és Budapest együttesen támogatta a Heimwehr-államcsíny terveit. Azonban nem csak az osztrák kormányok megdöntésére irányuló számos Heimwehr-államcsíny tervből nem lett semmi, hanem az ausztriai fegyvertranzit biztonságát sem sikerült teljesen garantálni, noha az mindvégig az osztrák vezetés hallgatólagos beleegyezésével folyt. 1933 januárjában ismét napvilágra került egy újabb jelentős olasz illegális fegyverküldemény léte, lefolyása azonban különbözött az 1928. évi botránytól. Mussolini 1932 nyarán megígérte, hogy az 1. világháború végén a Monarchiától zsákmányolt olasz fegyvereket szétosztják a Heimwehr és Magyarország között. A közel 47 vagon vasárunak deklarált monarchiabeli fegyvert 1932-1933 fordulóján felújítás végett a stájerországi hirtenbergi fegyvergyárba szállították. A forgatókönyv hasonló volt az öt évvel azelőttihez. Szociáldemokrata vasúti alkalmazottak a villachi vasútállomáson fedezték fel a hamis úti papírokkal ellátott szállítmányt. A francia és a kisantant követek Engelbert Dollfuß (1892-1934) kancellárnál hivatalosan is tiltakoztak. A hír nyilvánosságra kerülését követően az osztrák kancellár mindvégig törekedett olasz és magyar „barátainak” fedezésére. Nem foglalt el semleges pozíciót, mint annak idején Seipel kancellár tette, hanem magára vállalva a felelősséget óvta Róma és Budapest jóindulatát. Az osztrák baloldali és a kisantant sajtó ismételten kampányt indított a kancellár személye és kormánykoalíciós partnere, a Heimwehr ellen. Dollfuß hivatalos nyilatkozataiban arra hivatkozott, hogy a fegyverek csupán javítási céllal és rövid időre érkeztek Ausztriába. A nemzetközi felháborodás mérséklése érdekében az olasz kormány készségét fejezte ki február 21-én a fegyverek visszavételére.61 Végső megoldásként a fegyvereket elkobozták és az osztrák hadseregnek adták át.62 Azonban olyan széleskörű nemzetközi botrány mégsem alakult ki, mint 1928. januárban. Ez pedig a megváltozott nemzetközi helyzettel függött össze. A hitleri nemzetiszocialista hatalom kiépülésének következtében se a francia vezetésnek, sem kisantant szövetségeseinek nem állt érdekében Ausztria további gyengítése illetve az olasz-osztrák-magyar együttműködés megakadályozása vagy gyengítése, mivel az kifejezetten Anschluss-ellenes együttműködésként határozta meg magát.63 61 Renner, Karl: Nachgelassene Werke. 2. Bd. Österreich von der Ersten zur Zweiten Republik. Wien, 1953.125. p. 62 Shepherd, Gordon: Engelbert Dollfuss. Graz, 1961.129. p. 63 Reichhold, Ludwig: Kampf um Österreich. Die Vaterländische Front und ihr Widerstand gegen den Anschluß 1933-1938. Eine Dokumentation. Wien, 1984. 67. p. 60 Karsai, 1967.174-178. p.
