Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények tranzitot, így az olasz vezetés döntése alapján a szállítmány tartalmát meg kellett semmisíteni, mielőtt azt a nemzetközi vizsgálóbizottság azt megtekinti. Február 22-én a magyar sajtóban megjelent a hír, hogy a vagonokban található fegyveralkatrészeket összetörték, és azt árverésre bocsátották.43 Az illegális fegyverszállítás napvilágra kerülése a kisantant országok heves reakcióját váltotta ki. Az ügy jó alkalmat adott a szomszédos országok számára az erősödő magyar-olasz kapcsolatok és ezen keresztül Magyarország támadásához és kritizálásához. Bethlen az egykori monarchiabeli fegyvereket és a reményekkel kecsegtető olasz fegyverkezésbeli segítséget a kisantant meggyengítésére és fellazítására kívánta felhasználni. Mindez már az első fegyverszállítási kísérlet kapcsán éppen a visszájára fordult, hiszen a szentgotthárdi-ügy megerősítette a Magyarországot körülvevő, ellenséges érzelmű országok vezetését a kisantant szükségességéről. A kisantant országok február 1-én beterjesztették közös jegyzéküket a Népszövetséghez, amelyben helyszíni vizsgálatot kértek. De sem Franciaországnak, főként Angliának nem állt azonban érdekében az ügyet túldimenzionálni, a közép-kelet-európai feszültségeket tovább szítani. így a hónapokkal később lefolytatott helyszíni vizsgálat - fegyverszakértők bevonásával - megállapította, hogy ugyan titkos hadianyag szállításra kísérlet történt, azonban a fegyvereknek nem volt jelentős katonai értéke.44 Több katonai korlátozással sújtott ország is tartott attól, hogy a szentgotthárdi-ügy miatt francia kezdemé-43 Nemes, 1964.93-94. p. Ezzel a kérdéssel Zsiga Tibor tanulmányai is részletesen foglalkoznak. 44 Nemes, 1964. 97. p. nyezésre szigorítani fogják a népszövetségi katonai ellenőrzéseket. Ebből a megfontolásból Olaszország mellett Németország és Ausztria is igyekeztek az ügy jelentőségét csökkenteni, attól elhatárolódni. Németország a stresemanni külpolitikai irányvonal mentén45 nem ígért Magyarországnak hathatós segítséget, hiszen Berlinben nem kívánták a francia vezetést provokálni. Másrészt a német külügyi államtitkár - ha más összefüggésben is - de kifejtette, hogy „egy gyenge és beteg Németország Magyarországnak hathatós segítséget nem nyújthat, majd ha a birodalom újra erőre kap, Magyarországot is több eséllyel támogatja.”46 Nem a szentgotthárdi határátkelőnél leleplezett magyar fegyvercsempészés volt az egyetlen 1928-ban. A szentgotthárdi-ügy gyakorlati tanulságaként a szárazföldi fegyverszállítás bizonytalanná vált, más lehetőségek után kellett nézni. Mivel a légi út nem volt járható, így a vízi úton történő transzport maradt meg lehetséges opcióként. Olaszországból vasúton szállították Bécsig a fegyvereket, amelyeket a Dunán a Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. segítségével - a szárazföldi vámellenőrzést kikerülendő - átszállították Magyarországra. A bécsi átrakodás volt azonban a fegyvercsempészés egyik legneuralgikusabb pontja, a lebukás esélyét hordozva magában. Ez történt 1928. december 18-án is, amikor az osztrák rakodómunkások egy ládát leejtettek, és abból nem a papíron szereplő olajmotor 45 Gustav Stresemann német külügyminiszter (1923-1929) nevéhez kötődik az „Erfüllungspolitik”, teljesítési politika, amely lényegében az 1. világháborút lezáró békekötés elfogadását jelenti mindaddig, amíg Németország nem erősödik meg annyira, hogy azt megváltoztathassa. 46MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 167/1928. Bp„ 1928. február 28. 47
