Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2017/2 tása érdekében az általános adminisztráció elvégzését követően átadta a szállítmányokat a magyar kollégáknak, és utólagosan, már magyar felségterületen végezték el a vámellenőrzést. Január elsején is ezt a szokásos ügymenetet alkalmazták. Az osztrák szociáldemokrata vámosok már magyar területen fedezték fel, hogy a szállítási levélen szereplő tételek és a vagonok tartalma nem egyezik meg. Az már valószínűleg soha nem derül ki, hogy miért éppen az év első napján érkezett szállítmány utólagos megvizsgálásához ragaszkodtak az osztrák vámőrök. Minden esetre az osztrák vámtisztek azonnal kérték a vagonok visszaszállítását,19 amit a magyar hatóságok megtagadtak, ezzel kezdetét vette a több hónapig elhúzódó nemzetközi bonyodalom. A lelepleződés utáni magyar kormányzati reakció forgatókönyve hasonlított a néhány évvel azelőtti frankhamisítási ügyre. A bethleni vezetés a kezdetektől a teljes elutasítás álláspontjára helyezkedett és mindvégig kitartott mellette. Tagadta, hogy a fegyverek magyar állami megrendelésre és célra érkeztek az országba. A magyar külügyminisztérium január 10-én utasítást adott a külképviseleteknek, hogy „mindenkivel szemben a küldemény privát voltát” hangsúlyozzák, még az olasz követtel folytatandó tárgyalások során is, hiszen „az olasz hivatalos diplomácia az ügyből kezdetektől fogva ki volt kapcsolva.”20 Azonban a hetek múlásával elsősorban a nemzetközi visszhang miatt ezek az állítások megkérdőjeleződtek. Noha a szívélyes lengyel-magyar viszonyra 19Karsai, 1967.114. p. 20 Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Országos Levéltára (továbbiakban: OL) К 64. Külügyminisztériumi levéltár, Politikai osztály reservált iratai 1928. 35a 41t 15/1928. Bp., 1928. február 10. tekintettel a lengyel kormány nem cáfolta, hogy a küldeménynek nem ő az eredeti címzettje, de diplomáciai eszközökkel törekedett a távolságtartásra.21 Január végén Bethlen nyilatkozatban is elhatárolódott az ügytől és azt állította, hogy nem tudott róla semmit. Mind az angol, mind a francia vezetés azt szerette volna hinni, hogy Bethlen nem „hazudott mindenben”, így elfogadták ezt a kijelentését, miközben az ügy jelentéktelenné tételére és következmények nélküli lezárására törekedtek.22 A jobboldali osztrák kormány számára is az ügy mihamarabbi elintézése lett volna a legelőnyösebb. Miközben a nagy befolyással rendelkező osztrák szociáldemokrata ellenzéknek a minél nagyobb nemzetközi visszhang és felhajtás tűnt kedvezőnek magyar- és olaszellenessége miatt. A baloldali sajtó mindent meg is tett magyarellenes cikkek sorával annak érdekében, hogy az ügyet napirenden tartsa. A fegyverbotrány alkalmat nyújtott a baloldal számára a polgári osztrák kormány kritizálására is. Ignaz Seipel (1876-1932) keresztényszocialista kancellárt nem csak az osztrák baloldali sajtó, hanem a kisantant országok médiája is azzal vádolta, hogy együttműködött Magyarországgal a fegyvercsempészésben.23 A kancellár számára egyértelmű volt a fegyverbotrány bel- és külpolitikai jelentősége, így az osztrák kormány válaszlépéseit mindvégig Seipel irányította személyesen.24 * Az ügy lecsengéséig szorosan együttműködött a bécsi magyar külképviselettel, egyben mindvégig törekedett 21 Karsai, 1967.119. p. 22 Romsics, 1991. 184. p.; MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 30/1928. Bp., 1928. január 18. 23 MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 62/1928. Bécs, 1928. január 21. 24 MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 82/1928. Bécs, 1928. január 24. 44
