Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)
Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája
2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények Ausztria jó „hírnevének” megőrzésére is. A demonstratívan semleges kancellári állásfoglalás is a kisantant-vádak mérséklésért szolgálta,25 és jelezte a Magyarország iránti jóindulatot. * * * Január 20-án Ambrózy Lajos (1868- 1945) bécsi magyar követ arra kérte az osztrák vezetést, hogy vegyék vissza a vagonokat. Seipel azonban kifejtette, hogy arra addig nem kerülhet sor, amíg az ügy nem tisztázódik. Hiszen „a vagonok öt hétig26 Magyarországon vissza lettek tartva, azoknak átvételéért már nem tudná [Seipel] a felelősséget vállalni.”27 Január 24-én a kancellár ismét személyesen fogadta Ambrózyt, és közölte, hogy tudomásukra jutott a vagonok átpakolása. Külön kiemelte, hogy nem csehszlovák vagy jugoszláv „kémektől”, hanem egy osztrák „bizalmi ember” beszámolója alapján rendelkeznek információkkal arról, hogy január 17-ére virradó éjszaka, az ólomzárak feltörését követően szekerekkel Sigray Antal (1879-1947) gróf emberei a rátóti vasútállomásról a Sigray-birtokra szállították a vagonok tartalmát. Seipel hozzáfűzte azonban, hogy ezt a jelentést mindaddig elzárva tartotta, még Franz Peter külügyi vezértitkárnak sem beszélt róla, amíg más Bécsbe akkreditált követektől hasonló információkhoz nem jutott.28 A bécsi követ tiltakozott a vádak ellen, hiszen a „magyar bizottság megállapította a vagonok tartalmának a sérthetetlenségét, és így az a feltevés sem állhatja meg a helyét, hogy alantas közegek rosszul 25 Haslinger, Peter: Hundert Jahre Nachbarschaft. Die Beziehungen zwischen Österreich und Ungam, 1895-1994. Frankfurt a. M., 1996.165. p. 26 Valóságban csak három hétig. 27MNL 0L К 64. 1928. 35a 41t 65/1928. Bp., 1928. január 22. 28MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 82/1928. Bécs, 1928. január 24. felfogott hazafiságból a kormány intenciói ellenére cselekedtek volna”.29 Ambrózy a központ utasításának megfelelően közölte, hogy „úgy látszik az osztrákok inkább hisznek a cseheknek és ajugoszlávoknak mint nekünk.”30 Az angol külügyi államtitkár nevetve említette Rubido-Zichy Iván (1908-1995) londoni magyar követnek, a „francia sajtóhíreket, amelyek szerint éjjel magyar katonák társzekerekkel kicserélték volna a gépfegyvereket ócska-vassal. Megjegyezte, hogy nem tudja elhinni, hogy a hatóságok ilyen ügyetlenséget követtek volna el”31 Az ügy lehetséges megoldása, azaz a vagonok visszaszállítása érdekében nem csak az olasz, hanem az angol külügyminisztérium32 is igyekezett diplomáciai úton nyomást gyakorolni az osztrák vezetésre. Seipel számára azonban nem volt könnyű a döntés, hiszen elviekben elnéző volt a magyar felfegyverkezéssel szemben, ennek megfelelően időhúzásra törekedett az ügy tisztázásáig,33 mivel nem állt érdekében egy magyar-ellenes lejárató kampány támogatása. Azonban a szociáldemokrata nyomást és a nemzetközi katonai ellenőrző bizottság jelenlétét nem hagyhatta a magyar szimpátia ellenére sem figyelmen kívül. Ennek tudatában az osztrák vezetés nem engedélyezte Ausztrián keresztül az „áru” visszaszállítását Olaszországba.34 * 29 MNL OL к 64. 1928. 35a 41t 82/1928 Bécs, 1928. január 24. 30MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 65/1928. Bp., 1928. január 22. 31MNL OL К 64.1928.35a 41t 88/1928. London, 1928. január 25. 32 MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 93/1928. Bp., 1928. január 27. 33 MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 82/1928. Bécs, 1928. január 24. A katonai ellenőrző bizottság 1928. január 31-ével befejezte működését, de február végéig Bécsben tartózkodott. 34 MNL OL К 64. 1928. 35a 41t 82/1928. Bécs, 1928. január 24. 45
