Mayer László - Kóta Péter (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2017/2 (Szombathely, 2017)

Murber Ibolya: A szentgotthárdi fegyvercsempészés mint a magyar szövetségépítés próbája

2017/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények hiszen abban bízott, hogy a jobboldali félkatonai Heimwehrek kormánydöntő puccsterveinek támogatásával az oszt­rák politikát könnyedén magyar- és olaszbaráttá lehet áthangolni.12 1927. április 5-én Bethlen és Mus­solini tíz évre szóló barátsági, békélte­tő eljárási és választott bírósági szerző­dést is aláírtak, amely a kapcsolatfelvé­tel számára a hivatalos keretet biztosí­totta.13 A szerződésnek volt egy titkos záradéka is, amelyhez az olasz fél ra­gaszkodott.14 Ebben a két kormány kö­telezettséget vállalt a szorosabb politi­kai együttműködésre és állandó kon­zultációra. Ezt azonban konkrétumok nélkül rögzítették, amely jelentős cse­lekvési szabadságot biztosított mindkét fél részére. Ez a megegyezés elsősor­ban a kisantant országok - ekkor még olasz kezdeményezésre elsősorban Ju­goszlávia - ellen irányult.15 A szerző­dést Bethlen a közvélemény előtt je­lentős eredményként tüntette fel, noha az olasz fegyverszállítási ígéretekről nem beszélhetett a nyilvánosság előtt. A magyar külpolitika új, sikeres irány­vonalát, az olaszbarátságot tükrözték Bethlen nyilatkozatai, és ez csapódott le a sajtón keresztül a közvéleményben is.16 Az olasz-magyar szerződés nyilvá­12 Erről bővebben: Mürber Ibolya: A fasizmus ausztriai exportjának kezdetei. Bethlen és a Heimwehrek kapcsolati hálózata, 1927-1929. In: Világtörténet, 2019.4. sz. 599-613. p. 13Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések, 1918— 1945. A két világháború közötti korszak és a má­sodik világháború legfontosabb külpolitikai szer­ződései. 2. átd., bőv. kiad. Bp., 1983.266-271. p. 14 Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpoliti­kája 1927-1931-ben. Az „aktív külpolitika” kifejlődése és kudarca. Bp., 1964. (további­akban: Nemes, 1964.) 62-65. p. 15 Réti György: A Palazzo Chigi és Magyaror­szág, 1932-1936. = Levéltári Szemle, 2003. 2. sz. 48. p. 16Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai élet­rajz. Bp., 1991. (továbbiakban: Romsics, 1991.) 181. p. (A magyarságkutatás könyvtára; 8.) nos része nem haladta meg két jó vi­szonyban lévő ország általános megál­lapodását. A titkos záradékban lefek­tetett állandó konzultációt, mivel nem volt konkrétumokhoz kötve, Bethlen nem tartotta magára nézve korlátozó­nak. A miniszterelnök számára a szer­ződés legfontosabb eredménye a fel­fegyverkezésre irányuló magyar igé­nyek kielégítésére vonatkozó olasz ígé­retek voltak. * * * 1927 decemberében az egyik genfi nép­­szövetségi ülésen Dino Grandi (1895— 1988) olasz külügyi államtitkár17 és Bethlen még egyszer egyeztettek az áp­rilisban megígért fegyverek kapcsán.18 Ennek megfelelően szilveszterkor öt­­vagonnyi fegyver indult meg Olaszor­szágból Magyarország irányába. A fe­dőakció keretében a Dél-Tirolon át északra vezető vasút kiindulópontjá­ban, Veronában egy magáncég az olasz hatóságok bevonása nélkül feladta kül­deményét egy lengyel magáncég szá­mára. Az áthaladt az olasz-osztrák il­letve az osztrák-magyar határon és Szentgotthárdon keresztül megérke­zett Magyarországra, ahonnan azon­ban a tervek szerint a küldemény töre­déke lépte volna csak át a határt Sátor­aljaújhelyen keresztül Csehszlovákia irányába. Azonban nem az eltervezet­tek szerint alakultak az események. A szállítási levélben mezőgazdasá­gi gépalkatrészként deklarált fegyve­rek január 1-én érkeztek meg Szent­­gotthárdra. Azért esett a választás erre a határátkelőre, mert itt egy sajátos vámellenőrzési gyakorlat alakult ki. Az osztrák fél az ügymenet meggyorsí-171925 májusától külügyi államtitkár, 1929. szep­tember 12-től külügyminiszter 1932-ig. 18 Karsai, 1967. 95-97. p. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom