Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/2 (Szombathely, 2016)
Adattár - Rudolf Kropf: Az 1776. és az 1777. évi Vas váremgyei cigányösszeírások. A népesség, nembeli és életkori adatok, valamint a névanyag statisztikai vizsgálata. 1. rész
2016/2 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények ként a büntetéseket ábrázoló „cigányrudak”-at állítottak fel, hogy azok valamennyi romának jelezzék, hogy átlépték az osztrák államhatárt.12 Ennek rendkívül kegyetlen következményei lettek azután az ún. „cigányvadászat”-ok. Körlevelekkel - amelyek tartalmának betartására felhívták a romákat - a lakosságot arra buzdították, hogy vegyenek részt a romák elűzésében, és különböző dokumentumokban e cigányvadászatokat gyakran kalandos eseményeként írták le.13 Mindezek következtében sok roma menekült Magyarországra és keresett az itteni földbirtokosoknál menedéket. Mária Terézia császárné és királynő (1717-1780, ur. 1470-1780) a romákkal kapcsolatos politikája lényegesen különbözött elődeiétől, mivel már nem az elűzés és az üldözés állt a középpontban, hanem a szigorú ellenőrzés, valamint a romák hasonulása a paraszti életmódhoz.14 A kóborló és nehezen ellenőrizhető romákat „Neocolonus”-ként, azaz újtelepesekként vagy „Neubauern”-ként, vagyis újparasztokként elsősorban Magyarországra telepítették. A Magyar Királyi Helytartótanács 1760. november 27-én kelt rendeletében kötelezte a járásokat, hogy a „kóborló cigányok”-at telepítsék le, továbbá „súlyos tudatlanság”-ukat számolják fel, keresztényi és polgári erényekkel közelítsenek feléjük, és tegyék őket alkalmassá a közjó szolgálatára.15 Azt gondolták, hogy így a ro12 Uo. 13 Bogdal, 2013. 58-62. p.; In Europa. 5-6. p. 14 In Europa. 6. p. 15 Uo.; A cigányság integrációjára lásd: Soós István: Assimilation oder Integration? Staatliche und administrative Versuche zur gesellschaftlichen Einfügung der Roma im Königreich Ungarn (18.-19. Jahrhundert). In: Die Volksgruppe der Roma und Sinti bis 1938. Tagungsoand der 34. Schlaininger Ges-máknak okuk lesz a letelepedésre, és ezzel a módszerrel „civilizálhatok” és aszszimilálhatók. A lakosság mellett a szolgabíráknak is meghagyták, hogy határozottan lépjenek fel a romákkal szemben. 1758-ban Sopron vármegyéből jelentették, hogy azt a szolgabírót, aki a hozzátartozó falvakban romákat megtűrt, súlyos testi büntetéssel számolhatott. 1758 és 1767 között a császárnő további rendeltek sorát adta ki, amelyek döntően befolyásolták a romák életét.16 így például a falvak szélén vagy a helységeken kívül kellett letelepedniük, és házaik létesítéséhez építési területet kaptak a földesuraktól. Minden roma a falu bírójának ellenőrzése alatt állt, és csak annak engedélyével hagyhatta el a települést. Miközben lovat és kocsit tilos volt birtokolniuk, új vezetéknevet kaptak. A fiatalabb férfiaknak kézművességet kellett tanulniuk és katonai szolgálatot teljesíteniük. A romák a helyi joghatóság- a falusi bíró, a tiszttartó, valamint a vármegyei törvényszék - alatt álltak, és pontos összeírásukat minden faluban elrendelték.17 1773. február 3-án Mária Terézia parancsot adott ki, hogy minden 5 éves és annál idősebb roma gyermeket családjukból ki kell venni és nevelőszülők-präche 14. bis 18. September 2014. Hrsg. Rudolf Kropf, Gert Polster. Eisenstadt, 2016. 101-121. p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; 157.) 16 Mayerhofer, Claudia: Dorfzigeuner. Kultur und Geschichte der Burgemand-Roma von der Ersten Republik bis zur Gegenwart. Wien, 1987. (továbbiakban: Mayerhofer, 1987.) 23-24. p. 17 Mayerhofer, Claudia: Siedeln und Wohnen bei den Zigeunern im Burgenland. In: Arkadenhäuser. Bauformen, Bauformen, Wohnen und Dorferneuerung am Beispiel bäuerlicher Arkadenhäuser. Red. Rudolf Kropf. Eisenstadt, 1990. (továbbiakban: Mayerhofer, 1990.) 264-266. p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; 85.) 71
