Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Tilcsik György: Francsics Károly kedvenc szombathelyi "Sörkocsmája". Egy 1820-as évekbeli, mezővárosi sörház lokalizálása
2016/1 Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények na látta, hogy én reá sem figyelek, folyvást zúgolódva, fenyegetődzve elment. Ezt az egész jelenetet néma csendességgel nézte a serező gyülekezet - mely szabó, sus[z]ter, kovács, lakatos, festős ki tudja Isten, mi mindenféle mesterlegényekből á![l]t -, s míg principálisom ott handabandázott,41 egy sem mozdult meg helyéről, hanem mindegyik szorgalmatosán füstölve nézett és várta a min[d]nyáját meglepő dolog kimenetelét. És alig lépett ki principálisom a vendégterem-ajtón, azonnal elkiálták magukat talán tízen is: »Bravo Barbierer! Das war schön!«42 - és egyik jobban dicsérte bátorságomat a másiknál. A házsártos jelenetet víg nevetgérezés, élénk csevegés váltá fel, összeütöttük seresüvegjeinket és harsány kiáltással kiáltoztuk: »Es lebe die Bruderschaft! Hoch!«”43 A súlyosnak mondható összetűzés ellenére az ügynek nem lett közvetlen folytatása, leszámítva azt, hogy Kovács a másnap nehezen felébredő legényt korhelykedő lumpnak nevezte. A közöttük kialakult feszültség azonban nem szűnt meg, amelynek egyenes folyományaként 1821 nagyhetének szerdáján - ez akkor április 18-ra esett - a borbélymester és legénye, ezúttal a Vámház kocsmában, ismét öszszeverekedtek. Az afférra - amelyet tulajdonképpen Kovács János kisleánya szemtelen viselkedése provokált ki - Francsics így emlékezett vissza: „Nagyhétben, szerdán már három fertá/[y] múlt egyre délután, midőn a szokott közönséges vendégteremben a Vámháznál megjelentem. Több parasztok, kocsisok ültek mindjárt közel az ajtóhoz, kisebb-nagyobb asztalok körül, és ki-ki hoz41 Handabandázott: hangosan hősködött, kérkedett. 42 Bravo Barbierer! Das war schön!: Bravó borbély! Ez szép volt! 43 MNL VeML Mft. FKVe., 1804-1827.157-161. p. Közli: Vörös, 1973. 81-83. p. zálátott ebédjéhez. Amodább előbbre némi szomszéd mesteremberek itták ebéd utáni fél meszeliy] vagy meszeliy] borukat, német nyelven beszélgetve. Az utcára nyíló nagy ablakok közti, széles falak előtt egyegy asztal állott, melyekhez belöl a fal mellett, úgy mint kívül is, fenyődeszkákból készült padok valónak alkalmazva a borozó vendégek számára. Fölül az első ablakon, a sarokban egy kicsit nagyobb asztal á/[l] t a többinél, mely szinte padokkal volt körülfoglalva. Ezen asztalnál egy öregúr44 ült egyedül, egészlen a sarokba támaszkodva nézte végig a termet, előtte meszel[y] bora még meg sem volt kezdve. Eh[h]ez közeledtem, és az öregúrral szemközt, a külső padra - háttal az ajtóval - ültem. Köszöntésemkor megemelém ugyan sapkámat az öregúr előtt, hanem ismét visszahelyezém fejemre, s leülvén, kiáltottam a pincérre, hozzon egy meszeljy] bort és egy karaj kenyeret, ki is nemsokára előttem termett a kenyérrel és [a] borral. Éppen falatozni kezdtem, talán két vagy három falat kenyeret ettem már meg, poharamat töltém meg meszel[y]es üvegemből, midőn hátam megett termett principálisom kisleánya, és nyafogó, durcás hangon meg szólamlik, mondván:- Jöjjön Károly velem a műhelybe, ott van [a] könyvem, oskolába akarok menni!- Várj angyalom, kis Trezkám! - felelék a kisleánynak visszafordulva és arcát megsimogatva. - Tüstént megettem [a] kenyeremet, s megyek.- Én nem várok semmit, hanem jöjjön! - mond a kisleány mérgesen, magát tőlem visszarántva.- Ne haragudj édes Trezkám, hisz még nincs egy óra! - mondám tovább enyelegve, meg akaróm kapni [a] kezét. 44 Francsics leírásnak későbbi részében megemlítette, hogy az idős úr neve Szalaijózsefvolt. MNL VeML Mft. FKVe., 1804-1827.168. p. 25
