Mayer László (szerk.): Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2016/1 (Szombathely, 2016)
Tilcsik György: Francsics Károly kedvenc szombathelyi "Sörkocsmája". Egy 1820-as évekbeli, mezővárosi sörház lokalizálása
Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2016/1 Visszarántá magát a kisleány és vagy négy lépésnyire hátrála, hol toppogva nyafogd:- Most mindjárt jöjjön velem, mert én nem várok semmit! - s mérgiben sírni kezdett.- No ha sírsz, annal inkább sem megyek veled - mondám mosolyogva. - Látod, én még úgysem ettem meg [az] ebédemet, várj legalább csak addig, míg ezt a kis kenyeret megeszem! - s [a] kezemben tartott, két vagy három falatra való darabka kenyeremet mutatván neki, mialatt a kisleány közelebb lépett hozzám, és kiüté a kezemből a kenyeret.- No most azért sem megyek veled - mosolygók a kisleányra, és elfordultam tőle, miáltal csak különben is talán ros[s] z kedélyét ingerlém a leánykának. Mérgesen hozzám ugorva a pádról lelógó frakkom végét megrántó, és hegyes nyelvecskéjét megeresztve mondd:- Várjon maga vörös ördög, majd megmondom a papának!- Nem vagyok én vörös, hanem piros, te ros[s]z leány - mondám, s azzal visszafordulva mutatóujj ómmal felpöckölém [az] orrát. Nem annyira fájdalmában, mint mérgében, elsikítá magát a kisleányka, s mint valami kis furia ment által a másik vendéglőterembe apjához panaszra. A velem átellenben ülő öregúr mindezt szó nélkül nézte, közbe-közbe egyet hörpentvén poharából. Én visszavergődve helyemre, kitöltém poharamba meszel[y]es üvegemben hátramaradt boromat, egyet ittam. Letettem poharamat, és éppen még az utolsó cseppeket akaróm kiszűrni üvegemből, midőn hátulról egy hatalmas pofonvágás röpíté fejemen lévő sapkámat az asztal alá. Ezen hatalmas érintés nem hagya soká gondolkodni, hanem dühösen visszafordulva, még kezemben tartott meszel[y]es üvegemet fordultomban úgy találám irányozni, hogy tisztelt principálisomnak - mert ő vágott pofon - szájában lévő, kurtaszárú pipáján zúz[ód]ott össze. A jóleltalált dobás alkalmasint torka felé szalasztó principálisomnak a kurta pipaszárt, melynek következtében a fájdalom bőszült dühre ingerlé az öregurat. Kimeresztett tíz ujjakkal rohana felém, meglehetős hosszú ßrt\j]eimre ásítának ujjal, de én őtet gyorsaságommal megelőzve, nem hagytam neki időt szándéka kivihetésére, hanem gyenge alkotású s különben is beteges helyzetű principálisomat kaputja két lebbentőjénél45 hertelen megragadva, úgy találám a közellévő pincérrekesztékhez46 lódítani, hogy belölről csörömpölve hullottak az üvegek a padlazatra.47 Mind a kettőnk kiscsiny s gyenge alkotásúak lévén, jelen szerepünkkel csak nevetséget gerjeszténk a jelenlévő vendégek közt. S hogy ez most részünkről egyszerre elég legyen, pár mesteremberek avaták magokat közibénk, és mindamellett, hogy némelyek engem pirongattak vakmerő bátorságomért, mégis nem bántott senki, hanem szép móddal elválasztának, és többé össze nem eresztenek bennünket. Némelyek lassú hangon, mintegy susogva mondák principálisomnak:- Uram! Ezen fiatalember nem érdemelte ezt a méltatlan bánást - mely mondással csak dühét nevelék az öreg orvosnak, és iszonyú méreggel támadva azon emberekre, kérdé:- Hát szabad ennek a hitvány kölyöknek az én leányomat pofonvágni?- Uram! Nem vágta pofon - felelék többen -, csak [az] orrát pöckölte fel, arra pedig a kisleán[y] ingerelte. 45 Lebbentő: elöl összetalálkozó, egymásra hajló ruharész. 46Pincérrekeszték: a személyzet, valamint az üvegek és poharak védelmére szolgáló, lécekkel, vagy deszkákkal elkerített terület. 47 Padlazat: padlózat. 26
