Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Adattár - Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi ispotályok az újkorban. 2. rész – Szabó Imre kanonok (1747–1826) a polgári gyámolda támogatója
Életének legismertebb epizódja körmendi plébánosságának idejéhez kapcsolódik: Sigray Jakab gróffal kötött barátsága révén belekeveredett a Marti- novics-összeesküvésbe. Az összeesküvés felgöngyölítése során Szabó Imrét le is tartóztatták, megmenekülését csak saját lélekjelenlétének és a már halálra ítélt Sigray gróf jóindulatának köszönhette, a gróf ugyanis a szembesítés során visszavonta terhelő tanúvallomását, Szabó pedig - mintegy kárpótlásként az igaztalan vádért - szombathelyi kanonokságot kapott az uralkodótól,7 később pedig a címzetes almádi apát címet is elnyerte.8 Szabó Imre kanonok további életéből csupán néhány adat ismert: 1806. november 10-én ő mondta az ünnepi misét Somogy Lipót beiktatása alkalmával,9 1809-ben, Szombathely francia megszállása idején rá rótta azt a kevésbé tisztes feladatot, hogy Napóleon tiszteletére „a Te deumot Vesperás formájában megtartsa,”10 1810-ben lector-kanonokká lépett elő,11 a nagypréposti címet azonban már nem érhette el, mivel 1820-ban, amikor a stallum megüresedett, már túl idős volt a feladatra,12 viszont az új nagyprépostot, Bőle Andrást, a későbbi püspököt 1821. novemberében ő iktathatta be hivatalába.13 Életrajzából többnyire csak jótékonykodásai ismertek: 1816-ban 600 forintos alapítványt tett arra a célra, hogy a szombathelyi székesegyházban Szent Flórián litániáját zenei kísérettel mondják. Az ispotály kápolnájának felépítésére és fenntartására tett 1823. évi alapítványán túl, végrendeletében még a szombathelyi és a körmendi plébániáknak misealapítványt tett, pénzt hagyott a szombathelyi szegényeknek, és jelentős összeggel (kétszer 13163 forinttal) támogatta az ispotály további működését és az 1823-ban alakult Emberbaráti Egylet korházépítési terveit.14 Géfin Gyula Szabó kanonok életrajzát Köberl János (1842-1916) egykori sárvári plébános egyháztörténeti feljegyzései alapján állította össze. A kézirat ma is megtalálható a Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár kézirattárában, de lényegében annyi adatot tartalmaz, amennyit Géíin is közölt.18 Az életrajz legszínesebb epizódját - Szabó Imre elfogását és szabadulását - azonban Géíin Bitnicz Lajos (1790-1871) néhai nagyprépost kéziratából idézte; hivatkozása szerint ez a kézirat is Köberl hagyatékában volt elhelyezve,16 napjainkban azonban már nem lelhető fel, így nem rendelkezünk további adalékokkal Szabó Imre életéről. A Szabó életrajzára vonatkozó adatokat Géfin nyomán idézi a körmendi helytörténeti irodalom: a város általános egyháztörténete csupán Géfin adatai ismétli és a Martinovics-összeesküvés irodalmát idézi;17 a katolikus plébániatörténet némileg többet mond, kitér Szabó és Szily püspök ellentétére.18 Lényegesen új adatokat tett hozzá a kanonok életrajzához Krajczámé Cierna Lubica, aki Szabó hagyatéki leltárát és a hagyaték árverezési jegyzőkönyvét elemezte. Az értékes forrás jól megvilágítja a kanonok anyagi helyzetét, életkörülményeit, sőt - könyvei révén - némi fényt vet gondolkodására és világlátására is. A leltárból egy jól felszerelt háztartás és egy biztos anyagi háttérrel rendelkező személy képe rajzolódik ki. Az összeírásban a szokványos berendezési- és használati tárgyakon kívül számos különlegesség is feltűnik: több fajta óra, fegyverek, táblajátékok és kávéfőző is. Biztos anyagi helyzetét mutatja az a 155 60
