Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről

Bárdosi Németh János, Pável Judit, Pável Ágoston, Tamási Áron, Féja Géza, Ósz Iván, 1934.

(APável család archívumából)

M. Kozár Mária: Én most a váratlan vendégekre gondoltam...

S. Pável Judit: Olyanok is voltak, ugyanis nem volt a múzeumnak semmiféle igazgatói irodája. Apámnak sem volt irodája, ő a könyvtárban dolgozott, minden nap bejött ide. A könyvtár volt az egyetlen hely, ahol a vendégeket le lehetetett ültetni. A legtöbben elsősorban nem a könyvtárat jöttek megnézni, a művészettörténészek, régészek a budapesti országos felügyelőségtől87 érkezők a múzeum működését ellenőrizték, vagy segítették. Az ásatások miatt Paulovics István88 például gyakran jött Szombathelyre. A többieket, akik más okból érkeztek, apám nem tudta máshogy vendégül látni, mint hogy elhívta őket hozzánk. Beállított velük úgy 12 óra környékén anyámhoz, hogy: „Megjöttem Incikém, hoztam egy kedves vendéget!” Anyám pedig kétségbe volt esve, hogy az ő egyszerű kis ebédjét kell feltálalnia. Azok voltak az igazi múzeumi ebédek, amikor csak úgy beállított valaki hozzánk! Mindenkinek jólesett, akármilyen természetes módon is fogadta őket anyám, mert azért szívélyesen. Sok barátja volt apámnak, akiket néha délután, mielőtt megkezdődött mondjuk egy író-olvasó találkozó, elhívott hozzánk. Illyés Gyuláról,89 Németh Lászlóról,30 sokukról van fényképem, akik megfordultak nálunk.

M. Kozár Mária: Úgy tudom, hogy Weöres Sándorról is van gyerekkori emléked, de még nem a Szent László király utcai házból, hanem a Petőfi Sándor utcai lakásból.

S. Pável Judit: Igen. Sándor 1929-ben ment el Szombathelyről, addig lakott nálunk mint kosztos diák, akkor én még tényleg kislány voltam. A Petőfi Sán41