Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)

Tóth Kálmán: „Azt adtam, amit adni tudok” – Születésnapi beszélgetés S. Pável Judittal múltról, múzeumról, közösségről

dor utcai házon található az apámnak dedikált fényképe alapján készült emléktábla.31 Akkoriban nem volt kollégium, tehát nem volt hova menni egy falusi diáknak, aki városban akart tanulni, ha be nem fogadták a rokonai vagy valaki, ahogy apám befogadta a Sándort. Attól kezdve, hogy 1929-ben elment, apám haláláig állandó levelezésben álltak. S így 88 levelet őrzök - apám megőrizte, anyám megőrizte és én is megőriztem ezeket a leveleket, amelyeket aztán feldolgoztam. Megmaradt ez a barátság. 1963-ban Sándort író-olvasó találkozóra hívták Szombathelyre, ezt követően megkapta a díszpolgári címet Gonda György88 pártfogására. O tudta, milyen kincs a városnak Weöres Sándor, tudta értékelni, és kiállt érte. Attól kezdve Sándor sokszor jött Szombathelyre és sokszor jött hozzánk is. Anyám egyszer elárulta neki, hogy meg vannak ám a régi levelei. Azt kérdezte, hogy: „Mennyi van?” Mondta anyám, hogy sok. „Mennyi az a sok?” Anyám azt mondta, hogy olyan 60-70. Weöres Sándor azt felelte, külön azért eljövünk, mert most nem érünk rá, hogy azokat elolvassuk. Nem kérte el, nem mondta azt, hogy most adja oda. Tényleg egy szép nyári napon eljöttek Amyval, kiültek a diófa alá a kertbe és addig onnan fel sem keltek, amíg mindet el nem olvasták. S legtöbbször úgy történt ez, hogy az Amy kezében volt a levél, ő olvasta. Sándor pedig csak ült mellette és hallgatta. Ott gubbasztott mellette és látszott Sándoron, hogy mennyire meghatja, felkavarja az, hogy ő miket is írt 17-18 éves korában. Meg hogy kiről, mit írt. Nem a tanárairól, hanem az akkori írókról, költőkről, kiadókról. Mindenkiről írt valamit, némelyikről elég cifrákat. Amy végigolvasta a leveleket és Sándor szembesült önmagával, hogy milyen is volt ő gyermekkorában. Amy akkor azt mondta: „Sándor, ezeket érdemes volna kiadni. De azért van, amit ebből mégiscsak ki kellene ám hagyni.” - nem lenne jó mindent nyilvánosságra hozni. Sándor nem sokat szólt hozzá, de erre azt mondta: „Hát azért én vállalom a gyerekkori önmagamat is.” Ez bennem úgy megmaradt, ez a mondása. Később értettem meg igazán, hogy mit is jelent ez. Sándor azt mondta nekem, hogy örül, ha feldolgozom a leveleket. így került erre sor. Sándor baráti köre is megmozdult, amikor Pesten elmesélte, hogy megvannak a gyerekkori levelei, hogy miket irkáit ő az akkori írókról, költőkről. Es hogy ki akaxja adni. Akkor mindjárt mindenki vállalni akarata a kiadást. (Hirtelen most nem jut eszembe a pécsi és budapesti szerkesztőnek a neve, akik írtak nekem - mert akkor már rám maradtak ezek a dolgok, de még élt édesanyám - hogy kiadnák ők is.) Nagyon kiálltam amellett, hogy ha már Sándor egyszer azt mondta, hogy én szerkesszem a leveleket, hadd maradjanak azok itt Vas megyében, Szombathelyen. Itt pedig az a fórum, amelyik közölheti, nem más, mint a Vasi Szemle. így kerültek közlésre Sándor levelei a Vasi Szemlében 1981-ben.88 Sándor teljes levelezését 1998-ban két kötetben kiadták,84 de apámhoz írt leveleit kihagyták belőle, pedig gazdag irodalomtörténeti anyag.

M. Kozár Mária: Mutassuk be a másik két könyvet, amit szerkesztettél: 1976- ban a válogatott tanulmányok, 1986-ban a válogatott műfordítások, versek.35 Hajói emlékszem,1986 óta dolgozunk együtt mi ketten, annak is már több mint 30 éve. A 2011-es évet emelem ki, amikor Pável Ágoston születésének 125. évfordulója alkalmából vándorkiállítást készítettünk, amelyben

42