Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Horváth József: A szombathelyi „Kovács” Nagyszálloda, 1911–1923
i szeptember 9-én tartott értekezletükön határozták el, hogy a Március 15-e térre tervezett Kovács szálló felépítésének megakadályozására mozgalmat indítanak annak bizonyítására, miszerint nincs szükség az új szállodára, legkevésbé annak a Március 15-e téren való megépítésére.70 A szállóellenes tábor álláspontját a szombathelyi ügyvédi kamarai alelnök és városi képviselő,71 dr. Szabó László: „Nagyszálló és kőszínház” címmel, szeptember 17-én publikált cikkében fejtette ki. A szerző elöljáróban elismeri, hogy szükség van egy nívós nagyszállóra, mert a meglévő városi hotelek nem felelnek meg a kor megkövetelte magas szintű követelményeknek. Azonban a cikkíró szerint erre a helyzetre nem az a megoldás, hogy az új szálló építésére a város feláldozza a Széli K. u. befejezését alkotó teret, hanem az, hogy a térséget díszkertté kell kialakítani, amely méltó befejezését adná Szombathely főutcájának. Dr. Szabó megoldásul azt javasolta, hogy a város vegye meg lebontásra a Sabaria fogadót s annak helyén, részvénytársasági alapon, új szállót építtessen.72 (Ezt a megoldást a városi képviselő-testület április 6-ai közgyűlésén napirend előtti felszólalásában Babies István képviselő vetette fel.78 Idevonatkozóan meg kell említeni, hogy Rauscher Miksa már 1904-ben megtervezte az új Sabariát, de az nem épült meg.74) A cikk szerzője megengedhetetlennek tartja a tér eladását azért is, mert a belvárosi zöldterület beépítésével kialakuló szűk utcák részben közegészség- ügyi, részben közrendészeti problémákat okoznak. Szabó dr. továbbá kifogásolta a tér szerinte alacsony eladási árát, mely összeg a színházépítés kérdését nem oldja meg. Végezetül dr. Szabó abbeli reményének adott hangot, hogy az általa szervezett tiltakozó mozgalom meggyőzi a városi képviselőtestületet állásfoglalásának megváltoztatására s az október 5-ei közgyűlésén leveszi napúendjéről a Március 15-e tér eladását.75 Dr. Szabó ezen érvrendszerének megtárgyalására a szálló ellenzők október 1-jén ültek össze. Az értekezleten dr. Szabó ismertette álláspontját, amelynek lényege, hogy új szállóra is, és színházra is szükség van, de elutasítja a szállodának a Március 15-e téren való felépítését. Az értekezlet részvevői határozati javaslatban fejezték ki tiltakozásukat a Március 15-e tér eladása ellen éspedig építészeti, műszaki, szépészeti, közrendészeti és közegészségügyi okokból.70 A „Vasmegyei Hírlap” 1911. október 5-ei számában megjelent terjedelmes írás cáfolta az ellentábor érvelését. A cikk határozottan leszögezi: „JSrínék a szállodának meg kell épülnie s nem valami félreeső utcába, hanem egy forgalmi gócpontba, amilyen a Március 15-iki tér... ”77 A cikkíró ugyan elismeri, hogy a városnak szüksége van terekre, de véleménye szerint „az a tér legyen tér, s ne egy lepedő nagyságú terület,”78 Az eladás a „városnak kétszeres érdeke ... Érdeke elsősorban, mert szállodára ... szükség van, érdeke másrészt azért, mert egy ... különben értéktelen telekért oly magas árat kap, mellyel a kőszínház építésének ügyét is dűlőre viheti...”79 ha az új szálló felépül, akkor a város tekintélyes pénzösszeghez jut, s amellett a város vállalkozó, iparos társadalmának jó része jut megrendeléshez. A szállóellenzék még a közgyűlési abszolút többség értelmezése körül konstruált vitával is megkísérelte a döntéshozatalt elodázni.80 Ilyen előzmények után, rég nem látott felfokozott érdeklődés mellett a városi közgyűlés 1911. október 5-én tartott ülése a Március 15-e térnek szálló céljára 17
