Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/2 (Szombathely, 2015)
Horváth József: A szombathelyi „Kovács” Nagyszálloda, 1911–1923
való eladását nagy szótöbbséggel, 57:20 szavazataránnyal jóváhagyta.81 Az ügyben hozott véghatározatot dr. Szabó László és 21 társa négy ellenérvet felsorakoztatva, megfellebbezte a vármegyénél. Kifogásul a következőket hozták fel: 1. Az ingatlan nem adható el, mert annak nagy részére nincs a város tulajdonjoga telekkönyvileg bejegyezve. (Valójában a helyszínrajzon a térnek csak a közepe volt Széli Kálmán utcaként megjelölve.82) 2. A szóban forgó területet a tulajdonosok csak színház elhelyezésére adták el a városnak. (Ilyen kikötést az idevonatkozó vételi szerződések nem tartalmaznak, emiatt a fellebbezők később ejtették is ezt az ellenérvüket.88) 3. A szálló felépítésének esetén az épülettömböt körülvevő utcák keskenysé- ge közrendészeti problémákat idéz elő. 4. A telek vételára túl alacsony.84 A vármegyei törvényhatósági bizottság határozathozataláig tovább folyt a háború a két tábor között. Míg az új szálló pártolói Székely Ferenc igazságügy minisztert,85 addig az ellenzők Széli Kálmán volt miniszterelnököt állították csatasorba igazuk támogatására.86 Az ellentábor új vádként azt vetette fel, hogy az építendő szállodában nem kerül kialakításra rendezvényi nagyterem.87 Erre válaszul Kovács Jakab, Jakabné és Schönfeld Nándor 1911. november 14-én nyilatkozatot tettek, amelyben kötelezik magukat egy 600 fős nagyterem megépítésére s egyúttal felhatalmazzák a várost arra, hogy a vállalásuk betartását, nem teljesülés esetén, per útján érvényesítheti.88 Az ellenpárt számítása nem vált be, a szállodatámogató döntéshozókat nem sikerült meggyőzni. Vas vármegye törvényhatósági bizottsága 1911. november 27-én tartott gyűlésén89 a fellebbezés érveléseit a következő indoklással utasította el: a tér telekkönyvezési eljárása bármikor megindítható,90 nem igazolható a szóban forgó terület színház céljára való hasznosításának kikötése, a leendő nagyszálló körüli úttest méreteiben megfelel a szombathelyi szokványos utcaszélességnek, végül a méltányos összegű vételár lehetővé teszi a közszükségletet képező, idegenforgalmat emelni hivatott nagyszálló létesítését. Egyébiránt meg a vármegye semmi indokát nem látta annak, hogy a nagy szótöbbséggel meghozott városi határozatot megváltoztassa. Mindezek figyelembe vételével a vármegyei törvényhatósági bizottság 106:89 szavazati aránnyal jóváhagyta a város képviselő-testületének 1911. október 5-én hozott véghatározatát.91 Szabó dr. azonban a vármegyei törvényhatóság döntését elfogadhatatlannak tartva, 1912. január 31-én fellebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez.92 Kovácsék azonban nem hagyták annyiban az ellenük folytatott hajszát. A belügyminiszterhez intézett beadványukban az ellenérdekű csoport érvelését tételenként megcáfolva, kérték a fellebbezés elutasítását.93 Szabóék fellebbezését 1912. március 5-ei kelettel a belügyminiszter elutasította, és a városi képviselő-testület, illetve a vármegyei törvényhatósági bizottság egybehangzó határozatát jóváhagyja.94 Ezzel az intézkedéssel véglegessé vált a szállodatelek megvétele s így haladéktalanul megindulhatott az építkezés előkészítése. A Március 15-e tér eladását jóváhagyó belügyminiszteri határozat kézhez vételét követően a Kovács-Schönfeld cég április 23-án kifizette a városnak a 18
