Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)
Karl Kraus: A Császár megbízásából a Sixtus-levelek titkos futára: Erdődy Tamás gróf (1886-1931)
nekik azokat a leveleket, amelyek a császár javaslatait tartalmazták. A levél utalt arra a dokumentumra, amelyet Sixtus január 29-én adott át az anyacsászárnőnek, és amelyben a következő pontok szerepeltek: Belgium visszaállítása, Elzász- Lotaringia visszaadása Franciaországnak, valamint egy, Boszniát, Hercegovinát, Szerbiát. Albániát és Montenegrót magában foglaló délszláv királyság megalapítása, élén egy osztrák főherceggel.48 A továbbiakról Erdődy Tamás a következőket írta naplójában: „Ezután a hercegek elmondták az antant kívánságait, amelyek azonban nagyobbrészt teljesíthetetlenek. Mindent feljegyeztem magamnak és a hitelesség megerősítésére Sixtus herceggel aláírattam. ”49 Erdődy visszaérezése után a császári párral 1917. február 16-án délelőtt Baden- ben kihallgatáson találkozott, majd másnap a I. Károly Czemin kü 1 ügyminisztert és őt szintén audiencián fogadta. A külügyminisztert, tájékoztatták a tárgyalásokról és a császár megbízásából a külügyminiszter készítette el a választ az átadott dokumentumokra.50 Ebben Czemin először is kategorikusan visszautasított egy szövetségesek kizárásával aláírandó különbékét, és hangsúlyozta, hogy a Monarchia soha nem gondolt arra, hogy Szerbiát megsemmisítse, de nem egyezik bele területi önállóságba és a Szerbia számára biztosítandó adriai korridorba, majd kijelentette, hogy miközben Elzász-Lotaringia kérdését Németországgal kell megtárgyalni, Belgiumot vissza kell állítani és emellett kárpótolni, Románával is tárgyalni kell, és annak zálogként a Monarchia teljes épségének fennmaradását kell szolgálni, majd leszögezte, hogy a Monarchia csupán egy védekező háborút folytat. I. Károly hozzáfűzött megjegyzései mindezeken túlmutató pontokat tartalmaztak. Ezek szerint Elzász-Lotaringia kérdésével kapcsolatban megfelelő nyomást kell Németországra gyakorolni, és ez ügyben Franciaország már megígérte támogatását, amit Németország már tervezett bevonása a béketárgyalásokba - jóllehet annak érdekeit csak periférikusán érinti - is mutatta.51 Erdődy Tamás a következőket jegyezte fel ekkor naplójába: ,fla reggel Czemin erfcellenciájával] Badenbe ő/jelségé]hez kellett [mennem]. 8 órától 11 óráig dolgoztunk.”5* 1917. február 18-án azután Erdődy egész éjszaka Czeminnél volt, és a erről naplójában következőket jegyezte fel: különböző utasításokat kapott, remélhetőleg az akció sikerülni fog. ’,53 Czemin később tagadta, hogy a februárban tett lépésekről valamilyen módon is akár csak informálták volna. A Sixtus-ügyről készített leírása I. pontjában kifejtette: „[19] 17 telén közölte velem a császár, hogy sógora, Szixtus herceg a béke érdekében ténykedik, és követelt egy, a hercegnek megküldendő és az én álláspontomat tartalmazó írásos megállapodást. ”м А П. pontban a külügyminiszter hozzátette: „Ekkor a herceg ezen utazásának ... volt eau előttem teljesen ismeretlen előjátéka. ... a herceg találkozója egy »császári küldöttel« (vélhetőleg Erdődy lovaskapitány) ...”.55 Czemin összeállítása III. pontjában pedig a következők olvashatók: .. mivel én, mint említettem. [19] 17 márciusában ezt az előtörténetet nem ismertem ...”.56 Ezzel ellentétben, Erdődy Tamás naplóiban azonban 1917 februáijában tevőlegesen feltűnik a külügyminiszter, mégpedig már a gróf 1917. február 8-án történt elutazásánál és a továbbiakban visszatérésekor is, valamint a következő lépések során.57 A fennemlített, Czemin-féle és Károly császár által kiegészítet iratokat a császár február 19-én átadta Erdődy Tamásnak, akik még aznap elutazott Svájcba. 38
