Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)

In memoriam - Balogh Péter: Salamon Nándor (1935–2014)

SALAMON NÁNDOR (1935-2014)

A vasi szellemi élet kiemelkedő és szorgos munkása távozott el közülünk 2014 júliusában Salamon Nándor személyében. A betegsége meglehetősen hirtelen jött, a kezelés gyógyulással kecsegtetett, de végül a kór mégis erősebbnek bizonyult, s legyűrte áldozatát. Vele elvesztettünk egy kitűnő művészeti írót és egy jó barátot.

Salamon Nándor Tápszentmiklóson született 1935. december 10-én. A Győri Tanítóképzőben érettségizett, itt rajztanára Horváth Dezső festőművész volt, de látogatta Békássy Leo szabadiskoláját is. Feltehetően kettejük hatására iratkozott be a szegedi Pedagógiai Főiskolára, ahol 1957-ben rajz és földrajz szakon szerzett tanári oklevelet. Itt tanárai voltak: Kovács Margit, Kopasz Márta, ifj. Buday Lajos és Vinkler László. Tanári pályafutását Pápán kezdte, majd Csóton és Győrben, a Kazinczy Gimnáziumban folytatta, ahol rajzot és művészettörténetet tanított, kiállításokat rendezett. Kezdetben festményekkel is szerepelt különböző tárlatokon - Pápa, Veszprém, Győr -, de érdeklődése lassan a művészettörténet és művészetkritika felé fordult, és komoly szakíróvá vált. Ehhez még tovább képezte magát az esztétika és a muzeológia vonalán az 1970-es években. Publikációs tevékenységét az 1960-as évek közepén kezdte. Művészeti írásai rangos folyóiratokban - Művészet, Arrabona évkönyv, Dunatáj, Életünk, Új Forrás, Rajztanítás, Somogy, Új Horizont, Műgyűjtő, Vasi Szemle, stb. - és különböző napilapokban - Népszava, Kisalföld, Élet és irodalom, Vas Népe, Zalai Hírlap, stb. - jelentek meg. Számos kiállítást rendezett, soknak a katalógusát is О szerkesztette és írta. Győr kulturális vezetői felfigyeltek a tevékeny és jó szervező gimnáziumi tanárra és 1972-ben felajánlották neki a győri Xantus János Múzeum művészettörténész állását, amit el is fogadott és 1984-ig látott el. Ebben a minőségében mint a Képzőművészek Észak-Dunántúli Területi Szervezetének titkára szervezte a megye, illetve Észak-Du- nántúl művészeti életét, kiállításokat nyitott meg, tanulmányokat írt többek közt pl. Borsos Miklósról, Cziráki Lajosról, Tóvári Tóth Istvánról, A. Tóth Sándorról, Giczy Jánosról, Opitz Gyöngyiről, Szabó Aurélról, Zászlós Istvánról és mások munkásságáról - többnyire győri kötődésűekről. Rendszeresen tudósított a soproni érembiennálékról. Újjászervezte a múzeum Borsos Miklós gyűjteményét és állandó kiállítását a gyarapodás után, amelynek rendezéséért 1979-ben minisztériumi nívódíjat kapott. Ugyancsak hozzá köthető

(Fotó: Garas Kálmán, 2009.)

85