Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
In memoriam - Balogh Péter: Salamon Nándor (1935–2014)
a Kovács Margit Múzeum 1982-ben történt kibővítése, valamint Pápán a neves festőművész-pedagógus és bábtervező A. Tóth Sándor kiállításának létrehozása. Széles látókörének és kimagasló szakmai tudásának köszönhetően 1984-ben meghívást kapott az újonnan épült Szombathelyi Képtár igazgatói székébe. Ez nagy kihívás volt számára, hiszen egy új, korszerű intézményt kellett „beüzemelni” és útjára indítani, jóllehet ő nem is volt Vas megyei. Ennek a feladatnak kiválóan eleget tett, a Képtár országos hírnévre tett szert, s olyan hagyatékokat ápolt, mint pl. Derkovits Gyuláé, Dési Huber Istváné, Miháltz Pálé vagy Orbán Dezsőé - voltaképpen hűen az alapítási szándékhoz a kortárs művészet gyűjtőhelye lett, méghozzá olyan egyedülálló helyi sajátossággal, mint a textilgyűjteménye. Salamon Nándor számos országos és külföldi kapcsolatot épített ki, amit pl. olyan kiállítások jeleztek, mint a Thyssen-Bornemisza gyűjtemény, a Szolnay Sándor kiállítás, a Daumier kiállítás, a lengyel grafikusok kiállítása, vagy a gráci alkotók bemutatkozása, stb. Nevéhez köthető a Szántó Piroska hagyaték megszerzése, valamint ehhez kapcsolódóan a Szántó Piroska és Vas István Emléklakás létrehozása Budapesten, amely a helyi képtár fiókintézményeként működik és a vasiak találkozóhelyéül is szolgál. Salamon 1995 decemberéig igazgatta a Képtárat, utána nyugdíjba vonult. Pontosabban nyugdíjba, de nem nyugalomba, mert megszabadulva az adminisztrációs kötelezettségektől, kedve és érdeklődése szerint nagy energiával folytatta szakírói tevékenységét. Belépett a Rumi Rajki Műpártoló Körbe, ahol hasznos tanácsaival segítette az értékőrző és értékmentő munkát, amelynek egyik eredményeként megírta alapos kutatás után a Rumi Rajki István szobrászművészről szóló kitűnő monográfiát, amely 2009-ben jelent meg a Magyar Nyugat kiadásában. Továbbra is ápolta győri kapcsolatait a Xantus János Múzeummal, s a múzeum Győri Művészek sorozatában közreadta Borsa Antal, Lóth József, Opitz Gyöngyi és Pauder József munkásságáról szóló ismertetését. Társszerzője volt a Győri Életrajzi Lexikonnak és a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonnak. Bekapcsolódott Garas Kálmán elnök kérésére a répcelaki Nyitott-Tér Kulturális Egyesület munkájába, ahol szakmai tanácsadóként és közreműködőként is segítette a Rép- ce Galéria felvirágoztatását, rangos kiállítóhellyé emelkedését. A Galéria 10 éves fennállására kiadott emlékkönyvet (Répcelak, 2011.) is О szerkesztette. Rendszeres szerzője volt a Budapesten megjelenő „Művészet és Barátai” című lapnak, amelyben sorra ismertette és hírt adott a Nyugat-magyarországi művészeti életről, amiről a bennfentes körök nem vettek tudomást. Gyakran találkozhatunk nevével a „Vasi Szemlédben, amelynek 2008-ban a nívódíját is megkapta. Külön ki kell emelni munkásságából azt a területet, amellyel a legszívesebben foglalkozott: a Nyugat-Pannon tájék művészeti élete. Közel 50 évig kutatta és gyűjtötte ennek a térségnek - ahogy ő fogalmazta: „Nyugat-Pannónia - ... általában a Bakony-Vértes hegyvonulattól nyugatra elterülő vidékre alkalmazott nem hivatalos elnevezés, amelyet az egykori római provinciára emlékezve használunk ... Győr, Sopj-on, Szombathely, Pápa, Mosonmagyaróvár és még néhány kisváros tartozik ide..." - ... művészetére 86
