Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
In memoriam - Németh Tibor: Tungli Gyula (1932–2014)
hívta a Kemenesaljái Baráti Kört, amelynek elnökségi tagjaként működött és 1988-ban a Pápai Művelődéstörténeti Társaságot. Győrben is végzett magyarságkutató tevékenységet. Részt vett a Veszprémi Akadémiai Bizottság néprajzi és neveléstörténeti tagozatának munkájában. 1992 és 2012 között Pápán folytatta honismereti munkáját. Lelkesen dolgozott a Várostörténeti és az Ipartörténeti Körben. Tevékenyen részt vett a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület munkájában és az Országos Honismereti Akadémiák Veszprém megyei delegációjának oszlopos tagjaként ismerték. 1969-ben a Művelődési Minisztérium felkérésére egyik szerzője volt a „Honismeret az iskolában” című kiadványnak. 1970-ben jelentette meg a „Hűség” című szakkör folyóiratát. 1987-ben látott napvilágot a „Pápai járás földrajzi nevei” című dolgozata. Vasi vonatkozásban a szülőföldjéről 1995-ben megjelent, gazdag és alapos forrásanyagot tartalmazó „Izsákfa évszázadai” című monográfiája tekinthető élete fő művének, amelyben szellemi emlékművet állított a Celldömölk városrészévé integrálódott szülőfalujának. Főszerkesztőként jegyezte az 1997-ben megjelent Pápai Pedagógus Lexikont. 1999-ben jelent meg „Szülőföldünk Kemenesalja” című könyve. 2002 után került kiadásra a Pápai Pedagógus Lexikon 2. kötete: „A Pápai Járás Pedagógusainak Adattára” valamint a „Pápai Krónika” című munkája. Nagy gonddal szerkesztette a Pápai Művelődéstörténeti Társaság füzeteit. 2009 októberében jelent meg „A pápai névtani konferencia előadásai’’című kiadványa. Több mint 400 cikket publikált különböző újságokban és folyóiratokban. Maradandó értéket tárt fel a tudományos élet és az irodalom területén. Kiemelkedő közművelődési és kulturális munkásságáért, helyi és országos tudományos életben betöltött szerepéért, valamint egy életen át tartó pedagógiai munkájáért: 1971-ben, 1978-ban és 1987-ben „Veszprém Megyéért”, 1988-ben „Csűrv Bálint-emlékérem és díj”, 1992-ben „Pedagógus Szolgálati Emlékérem”, 1998-ban „Pro Cultura”, 2000-ben „Celldömölk város jubileumi ezüst emlékérem” kitüntetésekben, 2008-ban az „Oktatási Miniszter Elismerő Oklevele” díjban részesült. 2012-ben az Országos Honismereti Akadémián átvehette a mozgalom legmagasabb kitüntetését, a „Bél Mátyás-díj”-at. Budapesten hunyt el 2014. január 13-án. Végső nyughelye Celldömölk alsósági városrészének temetőjében található. Egyénisége mély emberszeretetet, barátságot és közvetlenséget sugárzott környezetére. így fordult tanítványaihoz, barátaihoz is. Ha az ember örömét leli abban, amit csinál, akkor a munka hivatássá nemesedik. Számára a pedagógiai és tudományos kutatómunka, az alkotás mély, szó szerint sírig tartó elhivatottságot j elentett. NÉMETH TIBOR 84
