Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Adattár - Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi ispotályok az újkorban. 1. rész – A városi ispotály vagy polgári gyámolda
ADATTÁR ZÁGORHIDI ( ZUiÁM BALÁZS SZOMBATHELYI ISPOTÁLYOK AZ ÚJKORBAN 1. RÉSZ- A VÁROSI ISPOTÁLY VAGY POLGÁRI GYÁMOLDA Szombathely múltjának nem elhanyagolt részlete a városi betegápolás és szegénygondozás története, már csak azért sem, mivel az szorosan összekapcsolódott a város fontos egyházi intézményeivel, mindenekelőtt a ferences kolostorral. Az ispotályról Szombathely történetírói szinte kivétel nélkül megemlékeznek, sőt Bencze József külön tanulmányban igyekezett összefoglalni a város kórháztörténetét.1 Ennek ellenére a kérdéskör - főleg annak újkori szakasza - közel sem tekinthető tisztázottnak, sőt számos feloldatlan ellentmondás terheli. Bencze munkája kimondottan zavaros és követhetetlen az egyes intézmények és helyszínek tekintetében, de még a legalaposabb helytörténeti kutató, Horváth Tibor Antal - aki számos adatot gyűjtött össze az ispotály(ok)ról - sem különítette el egyértelműen a 17. században újjászervezett városi intézményt és a Batthyány Erzsébet által a domonkosoknál alapított egyházi intézményt.8 A kérdés áttekintésére egy francia várostörténeti konferencia adott apropót, ahol Tóth Ferenc kollégámmal közösen a szombathelyi Szent Márton-kultusz és a szegénygondozás kapcsolatát vizsgáltuk.3 A tanulmány elsősorban a helyi kultusz folytonosságát és annak szociális vonatkozásait foglalta össze, különös tekintettel a II. Ferdinánd 1636. évi kiváltságlevelében megfogalmazottakra, de fontos megállapításokat tett a fent említett két ispotály vonatkozásában is, amelyeket érdemes a helyi közönség számára részletesebben is bemutatni. II. Ferdinánd király 1636-ban jelentős kiváltságban részesítette Szombathely városát: valamennyi akkori és leendő polgárát örök időkre mentesítette a király kincstárnak fizetendő rendes és rendkívüli adók alól. Az adomány indokaiként az uralkodó a város részéről a közelmúltban elszenvedett háborús károkat („compatientes desolationi et vastitati ... per licentiam passim grassantium militum”) és tűzvészt („per incendium ibidem Sabariae causaliter exortum"), valamint Szent Márton szülőhelye iránti tiszteletet („ob reverentiam Sancti Martini episcopi et confessoris, cujus nempe idem Sabariae oppidum patria solumque nativum fuisse creditur”) és a Gusztáv Adolf svéd király felett 1632-ben Szent Márton ünnepének nyolcadán aratott győzelmet („in ipsa octava festi praefati beati Martini episcopi, Deo vindice, sub auspiciis nostris per exercitum nostrum superatus”) sorolta fel. Nem 42
