Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2014/2 (Szombathely, 2014)
Sulyok Izabella: Keresztény érdekek védelmében? A gettósítás hatása a gettók részére kijelölt területen élő nem zsidó lakosság életére Vas vármegyében 1944-ben
és a csendőrség tagjai, illetve azok, akik korábban nem megfelelő, egészségtelen lakásban laktak. A május 30-án megjelent cikk körülbelül 500 kiutalt zsidó lakást említ.28 Ez arra utal, hogy a kiutalások zökkenőmentesen, gyorsan megtörténtek. Figyelembe véve a kiutalások nagy számát, a polgármesteri hivatalhoz benyújtott panaszok száma nem tekinthető jelentősnek, ugyanakkor ezeket mégis érdemes részletesebben megvizsgálni. A panaszos beadványokból - csekély számuk ellenére - megállapítható, milyen esetekben és mértékben volt hajlandó a városvezetés kártalanítani azokat, akik a gettó területéről való kényszerű kiköltözésükkel összefüggésben valamilyen hátrányt szenvedtek el. Az említett panaszosok egyike Szombathely люк polgármestere, Kiskos István2* felesége volt. Kiskos Istvánné 1944. május 27-én írt kérvényében Mészáros Hugó polgármestertől 415 pengő 68 Mér kifizetését kérte a zsidó hitközség terhére. A tételesen felsorolt kiadások között szerepelt a bútorok szállításának díja, valamint asztalos-, kárpitos-, és villanyszerelési munkák díja. Kérelmét azzal indokolta, hogy féijének és neki a nyugdíjon kívül más jövedelme nincs, ráadásul addigi, három évvel azelőtt teljesen felújított Thököly utcai lakásukat nem önként hagyták el. A kérvény a hozzá csatolt számlákkal együtt május 30-án érkezett meg a polgármesteri hivatalba. Ezt követően a hivatalban nem azt vizsgálták, hogy a jelzett kiadások valósak és jogosak voltak-e, hanem 1944. június 20-án a polgármesteri hivatalból bekérték Kiskosék vagyoni bizonyítványát, valamint elrendelték annak „kinyomozását”, hogy Kiskos Istvánnénak hány helyiségből állt és milyen fekvésű volt a gettó területén lévő lakása, illetve a helyette kiutalt Széli Kálmán utcai lakás. Annak megállapítását kérték, hogy a költözéssel Kiskosék a korábbinál jobb vagy rosszabb lakáshelyzetbe kerültek-e. A feladattal megbízott nyomozó közel két hónappal később, 1944. augusztus 14én jelentette, hogy Kiskosék Thököly utcai lakása első emeleti, északi fekvésű volt öt szobával, amelyért évi 1200 pengő bérleti díjat fizettek. A Széli Kálmán utcai lakás szintén első emeleti, öt szobával, viszont déli fekvésű. Évi bérleti díja 1200 pengő. Ugyanakkor a lakás régebbi épületben található és egy sötét feljárón át lehet megközelíteni. A jelentés azt is megállapította, hogy a számlával igazolt kiadások jogosak voltak. A nyomozó úgy ítélte meg, hogy Kiskos Istvánné a költözéssel összességében a korábbinál rosszabb helyzetbe került. A nyomozó jelentése alapján Szombathely város műszaki hivatala 1944. szeptember 4én továbbította a nyomozati jelentést a polgármesternek. Ezt követően a polgármester ismeretlen okból elrendelte a nyomozás megismétlését, amelynek eredményéről szeptember 18-án kapott jelentést. Ennek tartalma alapvetően megegyezett a korábbi jelentésével, de annál valamivel részletesebb volt. A műszaki tanácsos újfent megállapította, hogy Kiskos Istvánné a költözéssel a korábbinál rosszabb helyzetbe került. A polgármester végül a nyilas hatalomátvétel másnapján, 1944. október 16-án zárta le az ügyet azzal, hogy Kiskos Istvánné a költözéssel ugyan tényleg rosszabb helyzetbe került, „azonban segélyre nem szorul.'"15 A polgármester döntése nem volt ellentétes az 1610/1944. M. E. sz. rendelettel. A rendelet 10. §-a az ilyen esetekre vonatkozóan csupán annyit szögezett le, hogy átköltözésre „a nemzsidó személyt csak akkor lehet kötelezni, ha részére más14
